Fejezet
1 1 | szemét a kulcslyukról, s sápadt, ideges és türelmetlen volt.
2 1 | vérben és könnyben azok a sápadt betegek, akik az elõszobában
3 2 | hajnali fürdésre. Finom, sápadt legénykék jöttek kialudtan,
4 2 | egyszer megfojtani az õ sápadt, csenevész fattyait.~A csavargó
5 5 | továbbra is vezérünk maradt, sápadt, beteg csillagimádóknak.~
6 5 | mindig bölcsõben ringott. Sápadt, nyiszlett bajuszka játszott
7 5 | gyûrt paplanok között, és sápadt fejét, jól emlékszem, égõvörös
8 7 | és karcsú fiú lett. Kissé sápadt is, elõkelõen, büszkén és
9 7 | elõkelõen, büszkén és dacosan sápadt, mint azok, akik a koplalásba
10 7 | rátalálna. De éhes volt, sápadt és nagyon szomorú, és ha
11 8 | sokan jöttek. Elõször egy sápadt, nagy orrú hölgy, az urával,
12 8 | kukorékoltak és sípoltak. A sápadt kisleány pedig reménytelenül,
13 9 | korában végzett magával. Sápadt, cingár legény volt, nagy
14 9 | alkalmatlan az életre, s ezek a sápadt, keskeny kezek miért nem
15 10| elcsöndesedett. Lesbe álltunk.~- Sápadt vagy - mondotta Viktor. -
16 10| Fölfeszíti a szekrényt. Az arca sápadt. Nyugodtan, halkan és csodálkozva
17 11| Cézár. A felesége - szótlan, sápadt asszony, aki mindig feketében
18 13| volna egymást... Az arcuk sápadt és boldog volt, mint az
19 13| bársonyzsöllyébõl összetett kezekkel, sápadt ajakkal meredt reám. - Mostan
20 13| elõre.~- Egy fiú jön, aki sápadt a vágytól és az éjszakától.
21 14| arcomba meredt.~- Olyan sápadt vagy - folytattam. - És
22 18| fiatalember nézte. Egy fekete, sápadt fiatalember. Fölényesen,
23 20| bánattól megszépült, és az arc sápadt lett, a kezek szinte törékenyek,
24 22| Mi lenne, ha most ezzel a sápadt és züllött arccal, ezzel
25 23| szemmel nézett rám és a sápadt fiúra, kit egy szó, egy
26 25| felém. Az egyik, egy nyurga, sápadt legény, fölállt. Zavart
27 25| kérdezed? - kacsintott a sápadt és nyurga.~- Jól adja -
28 28| Willy, a férj. Hórihorgas és sápadt, negyven év körüli, szegény
29 30| mellett ültem, aki nagyon sápadt volt. A fátyolommal hûtöttem
30 30| villámlámpácskák.~(...”Minõ sápadt”... mondotta az apád, és
|