Fejezet

 1 2 |            petyhüdt és sírba vágyóan szomorú. Szája kinyílott. A világoszöld
 2 2 |            alvó egy nyájas és nagyon szomorú csavargó volt. Olyan fájóan
 3 2 |            fejét, s azt hitte, késõ, szomorú õsz van. És hiába nevetgélt
 4 3 |               egy csendes, szürke és szomorú magyar városkában írt. Írásait
 5 5 |          emlékezném!~Az apja kutyája szomorú, folyós szemeivel szánakozva
 6 7 |          éhes volt, sápadt és nagyon szomorú, és ha anyjára gondolt,
 7 7 |     bámészkodott így. Végre egy este szomorú arccal mondta az anyjának:~-
 8 11|          lassan szedegette a csempe, szomorú sakkfigurákat. Éjfélig sakkoztak,
 9 13| szétlebbentette függönyeit.~- Milyen szomorú az arca. Mintha egy halott
10 13|             szerelmes fiú, aki olyan szomorú és boldog, mint maga a Szerelem.~-
11 14|       könnyes, szemrehányó és nagyon szomorú. Ezeket a vádoló, kék szemeket
12 14|               folytattam. - És olyan szomorú, mint egy síró gyerek. És
13 15|             A mese hosszú, kedves és szomorú. Ha vége van, újba kezdünk,
14 17|      stólával mormolták a fenségesen szomorú egyházi litániát. Egy fekete
15 19|            hogy valami rendkívüli és szomorú történik velük ezen a hajnalon,
16 19|        kalandja nem akadt, s ennek a szomorú ígéretnek is örült. Nevetés
17 20|           törékenyek, a haj nehéz és szomorú. Nem is arckép volt ez,
18 20|              leány a vénkisasszonyok szomorú kelletésével felelte:~-
19 20|          hordja a fotográfiát.~Bella szomorú örömmel futotta végig. Az
20 21|           szemére, mely mély volt és szomorú, mint egy szimbolista költõ
21 21|       közölje velem, a sok csatakos, szomorú nap emlékét, s az élete
22 23|              sárga szõrök lógtak le. Szomorú, igénytelen jelenség volt,
23 26|          parfümgyárban. Mindez pedig szomorú volt és édes. Kisöcsém járt
24 29|        széken kétes világításban egy szomorú alak gubbasztott.~- Berthold,
25 30|            tudom, de mindenki kicsit szomorú is volt. Az olajfák a szomszéd
26 30|            lementél a sátorba. Olyan szomorú voltál.~(...Mit beszélsz?)~-
27 32|         undok embert láttam. Az anya szomorú, zöld arca letûnt éveit
28 33|              mélyek. Ez volt az elsõ szomorú karácsonyom.~Ilyen gondolatok
29 34|               Már felvette a betegek szomorú mozdulatlanságát. Száraz