Fejezet
1 1 | kopogónak, gyászosnak tûnt föl neki a zene. Hidegen surrantak
2 1 | szobájába.~Akkor eszmélt föl, mikor a férje már elõtte
3 1 | azonban idõ elõtt pattant föl a rendelõszoba ajtaja. Zsitvay
4 2 | lenne, ha sohasem ébredne föl. A tiszta, lombokon szûrt
5 2 | ligeti zene ébresztette föl. Fölnyitotta szemét, de
6 2 | lenne.~Lassanként ébredt föl. Elõször a szeme, azután
7 2 | hangos gyerekzsivaj harsant föl. Vagy tíz gyerek jött ki
8 2 | csavargó tántorogva állott föl. A csapat futni kezdett.
9 3 | lapok. Az asszony bontotta föl a levelet, mert ura Bécsben
10 7 | hosszú-hosszú füttye sírt föl az égbe.~Péterke fejében
11 11| a fia kezébe került, és föl s alá járkált a sötétedõ
12 15| régi krónikák azt jegyezték föl róla, hogy õ szerkesztette
13 15| fényes lakást, és oda vonult föl a zengõ toronyszobába, titokzatos
14 15| el, s az órák keltették föl. Tíz év múlt el.~A toronyórás
15 15| nevetgélni?~Viola dalolva szaladt föl a falépcsõn. Csakugyan olyan
16 15| orgonaszó panaszosan búgott föl hozzá. Elõvette a Szentírást,
17 16| sapkáját, s szelíden ragyogott föl kopasz feje. Most már láthattam
18 21| oly könnyelmûen idéztem föl. De a némasága parancsolt.
19 22| karokból bontakozik ki... Ment föl a hegyre.~A hegyen már kevesen
20 22| neked, hogy miattad jöttem föl a hegyre? Ha eléd szórnám
21 23| nagyobb erõvel kunkorodjanak föl, kitágulva a kacaj föloldó
22 25| ittunk. Csak néha eszméltem föl. Kerestem valamit összeszorított,
23 26| Elgyötrõdve, idegesen húztam föl fekete cérnakesztyûmet,
24 26| szüreten rakétákat enged föl.~Mire visszatértünk, besötétedett.
25 27| afrikai pap.~Csak néha riadt föl:~- Jaj, ottan, a fák közt.~
26 29| rendkívülinek tetszik. Meglátod: föl fogja röpíteni.~Hazaértünk.
27 29| eredménytelennek látszott. Nyilallt föl, föl a levegõbe. Nyugodtan
28 29| látszott. Nyilallt föl, föl a levegõbe. Nyugodtan és
29 33| tartott.~Csak tavaszra keltem föl az ágyból, amikor mindezt
|