Fejezet

 1 5 |         csak egy képeskönyv volt, amit a csillagász fia gyermekkorától
 2 7 |    elõkereste a könyvét. A könyv, amit olvasott: Robinson Crusoe
 3 8 |    levegõt rózsafüstölõ cukrozta, amit az izzó vaslapátra vetett
 4 8 |        ott csillogott a tortakés, amit kezébe is vett, de az anya
 5 9 |      gondolata is. Ma átolvastam, amit eddig írtam, és most, hogy
 6 9 |          a legnagyobbszerû elõtt, amit egy ember tehet? Cselekedni
 7 10|     szokott csúf, hideg grimaszt, amit mindig csak akkor mer mutatni,
 8 10|           emberi hang szaladt ki, amit meg se hall. Kinyitja az
 9 14|          egy háborús, régi nótát, amit néha gyerekkoromban hallottam
10 14|           halványpiros forradást, amit egy kard vágott magas homlokán.
11 16|           az egyetlen szép álmát, amit sohasem írt meg.~Feje az
12 19|         újra megtalálunk mindent, amit elveszettnek hittünk. Ugye,
13 19|         nem érti. A filozófia az, amit nem lehet megérteni.~De
14 20|     gyûlöletük a torkukba szállt, amit éreztek valaha. A nõ szemében
15 22|      lehelték ki a beteg hõséget, amit napközben magukba szívtak,
16 22|      valakire, talán egy emlékre, amit réges-régen elfeledett.
17 24|           cipõjét, a sárga sálat, amit oly kecsesen tudott a nyakára
18 27|  sötétlettek a pupillái, a haját, amit már elfakított a sok festék,
19 28|         száz szerecsenfánkot hoz, amit a lányok egy pillanat alatt
20 28|           a vastag pápaszemet is, amit hamarosan összetörnek. Szegény
21 29|       megértik. Van benne valami, amit érezünk, logikánk ellenõrzõ,
22 30| lakodalomról, a te lakodalmadról, amit már annyiszor elmeséltél,
23 30|           brokátselyemben voltál, amit azon az arcképen láttam?~(...
24 30|         udvaron terítettek, fiam, amit ismersz, az ecetfák mellett
25 31|        ötletet köszörült magában, amit alkalmas pillanatban közölni
26 32|   Utánavetettem egy darab cukrot, amit a reggeli kávé mellõl csentem
27 32|      jutott a becézés, a szégyen, amit érte szenvedtem, és a cukor
28 32|       idegességtõl. Nem sikerült, amit akartam, s dühöngtem, mint
29 34|   vasárnap délutánok, s végül ez, amit most szívdobogva sejt, mit