Fejezet
1 1 | türelmetlenül rohant tovább egy kis szobába.~- Itt minden oly édes,
2 1 | szabad bemennie a titokzatos szobába? Valami borzasztót sejtett.
3 1 | összemarcangolt seb.~A titokzatos szobába még mindig nem szabad volt
4 1 | szabad bejönnöd velem a szobába. Abba a szobába.~A karját
5 1 | velem a szobába. Abba a szobába.~A karját nyújtotta neki,
6 5 | augusztusi ég benézett a szobába. Tódor felült, és elõremeredt.~-
7 6 | látta így járni?~Bement a szobába. Kihozott egy csomagot.
8 8 | ebédelt meg, a bonne a kis szobába cipelte, és fejét sokszor
9 8 | észrevegyék.~Átment a másik szobába is. Ottan egy öreg urat
10 9 | kertbõl szaladtam az utolsó szobába, oda, ahol apám aludt. Ma
11 11| kártyát. Átment a másik szobába. Friss, egészen friss kártya
12 12| díványt kivitette a másik szobába, a csillárt levették a padlatról,
13 12| hideg, téli fény áramlott a szobába. Ebben a pillanatban mindennél
14 12| és zokogva futott be a szobába, mintha halottat fésült
15 12| zokogva jött át a másik szobába:~- Irtózatos.~- Mi az? -
16 12| székrõl?~- Arról.~Bementem a szobába. Félhomály volt, nehéz,
17 12| múlva öcsém meghalt. A másik szobába terítettük ki, s mindnyájan
18 14| elbeszélni. Felmentünk a szobába, és Nagyapó meggyújtotta
19 18| ahonnan nem lehetett belátni a szobába, aztán a kereveten szétszórtam
20 19| udvarban. Azután bejött a szobába, leült a székre, és bámulta
21 19| unalmas itt. Szinte belép a szobába, mint egy vendég. Emlékezett,
22 20| önérzetesen lépett be a szobába. Hisz õ maga levelez.~Az
23 20| tekintett rá.~Bella bement a szobába.~Csúnya éjszaka volt. Szürke,
24 24| jön. Ekkor visszament a szobába, és pontról pontra kifestette
25 24| nõlátogatót.~Benyitott a szobába.~A leány az ágyon ült. Nyakán
26 26| óra múlva visszaszöktem a szobába.~Margit, fiatal, szõke szobalányunk,
27 29| lefektetem.~Átmentünk a másik szobába. Hosszú-hosszú fehér cérnákat
28 29| hitetlenül.~Bementünk a szobába. Elõszedte vastag szivarjait.
|