Fejezet
1 1 | a boldogságtól, mikor a sötét szobában ledõlt a süppedõs
2 1 | bekukucskált.~- Itt egészen sötét van.~- Természetesen.~-
3 4 | gyertyát, lefeküdni míg sötét van. A házmestert ilyenkor
4 5 | összejöttünk. A kapu elõtt hosszú, sötét alakok várakoztak. Néha
5 8 | gyulladt az izgalomtól. A sötét kocsiban olyan volt, mint
6 10| sunyi pofával, mint egy sötét rablógyilkos, feltörné,
7 13| aranyrámában; a meztelen vállával, sötét hajával, fekete szemével
8 15| ismerõsömet. Fölmegyek a sötét csigalépcsõn, és mikor az
9 16| Siettünk. Úgy, mint néha sötét lépcsõkön sietünk minden
10 16| rongyosra mart szivarok sötét parázzsal buktak ki szájunkból.~
11 16| Kéknek látta még a lányok sötét szemét is. A feketeszemû
12 19| poharak. A zöld csíkos, sötét pokrócok. Egyik asztalon
13 19| vágyakozással hangzott fel egy sötét diákszobából. Biztosan egy
14 19| hirtelenül bukott mély pincékbe, sötét folyókba, örvényekbe. A
15 20| fõ. És a szív.~Az öccse sötét szemmel nézte a vidámságot.
16 20| fel, azt is hihetné, hogy sötét reggel van. Az égen messze,
17 21| éjjel, mikor hazamentem, a sötét folyosón várt, a korlátra
18 22| sírokon, koszorú a múlton. Sötét haja a homlokába csapzott.
19 24| diák nézte ezt a lángoló és sötét menetet - akárcsak egy túlvilági
20 25| pofonvágott hátulról, orvul, egy sötét folyosón. Most már tudom,
21 25| ég, hogy megvirrad-e vagy sötét marad.~Hazaértem. Fölrántottam
22 25| reggelizett apám és anyám. A szoba sötét volt a ködtõl.~Beléptem.~
23 26| Futni kezdtem a kapu felé. A sötét kapu alján - mint kísértetek -
24 27| kertbe. A kertben egész sötét volt. Haragoszöld orgonabokrok
25 27| költészete. A fiú pedig sötét és szilaj.~- Te, ha most
26 29| összerázva, megvilágítva a sötét szobát.~- Nagyszerû - kiáltott
27 33| egyszer gondoltam reá.~A sötét udvarban álltam, egyedül.
28 34| A családja éhezett. Egy sötét ferencvárosi utcában laktak -
|