Fejezet

 1 5 |      csillag hullhat az égrõl... Ma tizennyolcadika van...~Az
 2 9 |       Ezért értékes a szememben, ma is.~A kusza és zavaros kéziratból
 3 9 |        gondolat izgat és ijeszt. Ma egész nap a tó partján sétáltam.
 4 9 |   szobába, oda, ahol apám aludt. Ma se tudom, mi vitt rá, hogy
 5 9 |         és kiküldött a szobából. Ma is emlékszem a tekintetére.
 6 9 |         meg azt is, miért vagyok ma alkalmatlan az életre, s
 7 9 |      hogy lezárjam számadásomat. Ma készültem el vele.~Mi mindnyájan
 8 9 |      locsol le minden járókelõt, ma is probléma elõttem. Mi
 9 9 |       iszonytató a gondolata is. Ma átolvastam, amit eddig írtam,
10 12|       Kérdõleg néztem anyámra.~- Ma különösen izgatott. És hogy
11 13|       éjszakának. Akar-e követni ma este?~- Akarom... Ma igazán
12 13|     követni ma este?~- Akarom... Ma igazán nagyon tetszik nekem.
13 13|      feléje fordul. Érzi-e, hogy ma tündéréjszakában haladunk,
14 13| kacérkodott le az én tíz évemre. Ma is elsápadok, ha rágondolok...
15 13|          meredtem a kép szemébe. Ma már csak annyira emlékszem,
16 13|        titokzatosság van bennök. Ma is hiszem, hogy egész külön
17 14|    ujjaival októberi reggeleken. Ma már nem varrja fel neked.
18 15|     hangjával, régi okuláréjával ma is úgy áll elõttem, mint
19 15|          már az egyes felé siet. Ma újra ez a mese zeng fülemben.~~
20 18|    kérdeztem tõle csodálkozva. - Ma nincs találkád?~- Nincs.
21 19|       Lehet, hogy az... Különben ma mindent meghamisítanak...~-
22 19|        és pirosan kacag, tegnap, ma és holnap, és megterem mindenütt,
23 19|          A szemükben ez állott:~„Ma se találtuk meg. Nincsen
24 19|       megfelelõ. Felmondunk. Még ma este megyünk.~Dániel felkelt
25 27|   modorától el van ragadtatva.~- Ma nem jön? - kérdezte.~- Nem.~
26 27|         találkoztok?~- Holnap.~- Ma láttam a szobátokat. Kissé
27 33|          mit jelent ez a név, és ma se tudom. Hiába bújom át
28 33|       Akkor nem értettem, miért. Ma már tudom. Ez azt jelentette,