Fejezet

 1 2 |    vigasztalóan vállaira engedi hosszú, zöld fürtjeit, mintha lopva
 2 2 |      állt sok-sok szenvedésért, hosszú évek irtózatos nyomoráért,
 3 5 |     rendesen leszegte a fejét - hosszú, ádámcsutkás nyaka volt -,
 4 5 |       kopott mellényben, melyen hosszú, régies aranylánc himbálózott.
 5 5 |     Tódor csakugyan nem készült hosszú életre. Mi, akik közel állottunk
 6 5 |      összejöttünk. A kapu elõtt hosszú, sötét alakok várakoztak.
 7 6 |    megtáncolt a kis lurkó, ha a hosszú õszi estéken unták magukat.
 8 7 |      tenger...~2~Késõbb Péterke hosszú, magas és karcsú fiú lett.
 9 8 | bevezette az ebédlõbe, ahol egy hosszú, fehér asztal volt felterítve
10 11|      átvillant valami az agyán. Hosszú, hajlékony ujjaival végigtapogatta
11 12|         Ezen a széken ült anyám hosszú éjszakákon át. Vékony, finom
12 12|     Eszelõs gonddal szappanozta hosszú, lesoványodott, nagyon is
13 14|    amelyeket Nagyanyó varrt fel hosszú, keskeny ujjaival októberi
14 14|    Azért mindig várom. Estefelé hosszú, magányos sétákra megyek
15 15|       anyó mesélni kezd. A mese hosszú, kedves és szomorú. Ha vége
16 15|   állottak Henri elõtt. Az öreg hosszú lépésekkel, imbolygó járással
17 19|  felejtette a lépéseket. Azután hosszú viták keletkeztek. Dániel
18 20|      megviselten érkezett meg a hosszú utazástól. Fásultan bámulta.
19 21|        merev tündért, aki benne hosszú szempillákkal, öntudatlanul
20 21|     takarodót fújtam. Különbözõ hosszú és fontos utazásokról beszéltem.
21 22|      arca hideg és komoly volt. Hosszú szakálla jóságosan hullámzott
22 23|    romok fölött, haraggal rázva hosszú varkocsát: a testet öltött
23 27|   állandóan fáradt volt, mintha hosszú utazásról tért volna meg.
24 29|      börtön járt eszemben, ahol hosszú évekig sanyargott. Arca
25 30|      enyhén mosolyogva. Lejjebb hosszú koszorúban a leányok, oldalukon
26 31|     ahhoz a börtönhöz, melyet a hosszú tengeri út alatt elképzelt
27 32|       de intenzív bosszúsággal. Hosszú, fehér nyaka kinyúlott,