Fejezet
1 5 | fagyott. A csillagász fia egyedül ment, mindig gyorsabban,
2 10| hogy mit csinál, amikor egyedül van, amikor nem is sejti,
3 10| eszembe jutott. Ha nem lesz egyedül. És Jolánt is magával hozza?~-
4 10| nem így volt megbeszélve.~Egyedül maradtam. Hallottam a megereszkedõ
5 10| most azt hiszi, hogy egyedül van.”~Egy darabig élveztem
6 10| akkor mer mutatni, mikor egyedül van, egy grimaszt, amibe
7 10| volt... Nem tudtam, hogy egyedül leszel... És úgy féltem...
8 13| hogy ne legyünk egészen egyedül a szalonban, valami közömbös
9 13| van.~- Már nem is vagyunk egyedül, mintha hárman lennénk a
10 14| tovább, oda, ahol szegénynek egyedül kell maradnia. De nem jön.
11 15| azonban nem érezte magát egyedül. Szobájában hangosan és
12 15| tudtunk meg semmit sem róla. Egyedül, magányosan élt, az órák
13 15| Akkoriban én halvány, álmodozó, egyedül élõ, fiatal gyerek voltam.
14 16| Aludni ment a szolga is.~Egyedül maradtunk. Szemembõl pedig
15 19| gyakran eljön.~A két öreg egyedül maradt. Szótlanul jártak
16 20| csúfságában. Most végre egyedül van, nem kell játszania,
17 20| érezte, hogy elárulták, egyedül maradt, és gyûlölni kezdte.~-
18 21| füstöltem, ábrándoztam, egyedül feküdtem le a tiszta, hideg
19 23| nyújtott, beszaladt. Én pedig egyedül maradtam az éjszakában.
20 24| a friss téglákra. Azután egyedül jött le a hegyoldalon. Lóbálta
21 25| mindenkitõl bandukoltam, egyedül a szívemmel, mint egy álomalak,
22 26| egyetértett. Csak én álltam egyedül, egészen egyedül.~Szédültem
23 26| álltam egyedül, egészen egyedül.~Szédültem tántorogtam vissza
24 27| lenni, a csillagokat nézni, egyedül, a kapura gondolt, amely
25 28| tizenharmadik egész az anyja.~Most egyedül vannak a lógólámpa alatt.
26 28| búcsútekintetet vet a leányokra, akik egyedül gyámolítják az apát, s egy
27 33| A sötét udvarban álltam, egyedül. Benn a szobában kibontott
|