Fejezet
1 19| az ajtó elõtt. Mózes és Dániel.~Mózes egészen kopasz, sötétzöld
2 19| külsõ-ferencvárosi olcsó kávéházba. Dániel helyeslõen nézte a síró
3 19| kell - ismételte halkan Dániel. Bementek a pályaudvarba,
4 19| beleszögelleni a végtelenbe.~Dániel ráhagyta, és intett. Egy
5 19| ablakát.~- Készen vagy?~Dániel állt az utcán, és várt a
6 19| Mindjárt siettek lefeküdni. Dániel belefeküdt a régi ágyba,
7 19| Alszol?~- Nem - felelte Dániel.~Öt perc múlva köhintett
8 19| felelt. Csak a falióra járt.~Dániel mindig elõbb aludt el. Ez
9 19| nap, mikor felébredtek.~- Dániel! - kiáltott Mózes erélyesen. -
10 19| gyertyák elszálló füstjét.~- Dániel!~- Mózes!~Kiáltottak egyszerre
11 19| aztán a többi nyomokat is. Dániel egy papírnehezéket felejtett
12 19| A sárga függöny - mondta Dániel.~Még aznap elmentek együtt
13 19| kijöttek a gyakorlatból. Dániel kicsit el is felejtette
14 19| hosszú viták keletkeztek. Dániel most se akarta elismerni,
15 19| kereskedésekbõl és a gyárakból. Dániel felhúzta cérnakesztyûjét,
16 19| álltak. Céltalanul. Harmadnap Dániel otthon maradt. Csak Mózes
17 19| változol soha - ümmögte álmosan Dániel. - Te vén kujon.~Ezen az
18 19| beszélgetés ezzel elakadt.~Dániel köhintett. Merész elhatározása
19 19| Nehéz pillanatok voltak. Dániel szívdobogást kapott az izgalomtól.
20 19| Nos, mit szólsz hozzá? - Dániel a szemébe nézett.~- Bájos
21 19| Hogy is volt akkor?...~6~Dániel és Mózes a Múzeum-kertben
22 19| meggondoljuk, bölcs volt.~Dániel unottan hallgatta ezeket
23 19| napernyõ visszfényében.~Dániel szívére szorította kezét.~
24 19| itt vagyok - sóhajtotta Dániel. Aztán Mózes állt a mérlegre.
25 19| megsimogatta a haját.~- Dániel... - kezdte el pityergõ
26 19| Felmondunk. Még ma este megyünk.~Dániel felkelt az ágyból. A változásra
27 19| gyömöszölni, és készen voltak. Dániel lomhán csoszogott elõre
|