Fejezet

 1 1 |       Mikor benézett a tükörbe, alig ismert magára. Ez egy egészen
 2 2 |         kövér, tornainges pedig alig kétlépésnyire tõle reáöltötte
 3 3 |       állott meg az ajtóban, és alig tudott szólni a fölháborodástól
 4 4 |        te is beugrottál. Nyelve alig forog. Tudd meg, öregem,
 5 5 |      ezermesternek ismerték, de alig tudta róla valaki, hogy
 6 7 |       Az élet...~4~Péter ezután alig gondolt már a tengerre.
 7 8 |        ideges zavarban múlt el. Alig ebédelt meg, a bonne a kis
 8 11|          de porcelán színû arca alig változott. Októberben már
 9 11|     halottat siratnának. Órákig alig szóltak pár szót. A férfi
10 12|         visszadõlt az ágyra. De alig nyugodott egy fél pillanatig.
11 12|    összevissza hányt bútoroktól alig találtam meg a mosdót. Az
12 13|       az éjet - szóltam halkan, alig hallhatóan, hogy elûzzem
13 17|   csendesen, hogy talán maga is alig hallotta. Az a hang fátyolos
14 20|         szerényen, a tárgyakhoz alig érve, s a pillantása már
15 23| rongyaival. Pár hónap múlva már alig került szemünk elé, a szerkesztõséget
16 24|    vetkõzött éjjel. Három napig alig aludt. Egybeolvadtak elõtte
17 24|        zöld virága tarkázta, de alig észrevehetõen, oldalt pedig
18 25|   mentem, hogy kikerüljem õket. Alig néztem körül, õk is a kövezeten
19 25|        egész asztal.~Ezután már alig engedtek szóhoz. Közrefogtak,
20 25|          kiszédültem az utcára.~Alig álltam a lábamon. Csak most
21 25|          mikor kifelé indultam, alig hallhatóan suttogta:~- Különös.~
22 26|              KÉK GYÁSZ~Kisöcsém alig élt huszonnégy órát. Szemei
23 29| egyszerre elkomorodott, s azóta alig lehet szavát venni, minden
24 29|       szálló emeletén. A gyerek alig evett valamit. Vacsora után
25 31|      szerettek volna menekülni. Alig beszéltek. Bámulták az empire
26 33|  babaszobában a kék ruhában, de alig beszéltünk róla, és aki
27 33|      mécses gyér világosságában alig láttam.~- Honnan jössz?~