Fejezet

 1 1 |         csecsebecse egy új élet ismeretlen mámoráról beszélt. Az asszonynak
 2 1 |        Itt minden oly édes, oly ismeretlen!~Azután a kilincsre tette
 3 1 |         egy örvény. A gyanútlan ismeretlen mosolyogva halad a márványszobros
 4 1 |        volna, valami földöntúli ismeretlen dalt, amely minden titkot
 5 3 |      lap szánalmasan lezüllött. Ismeretlen ifjak jöttek alkonytájt,
 6 5 |        fiával.~Az öreget valami ismeretlen vihar sodorta a mi istentõl
 7 9 |       bizonyosan becsengetek az ismeretlen kapukon. Az izgat, hogy
 8 13|    szavainkban, kicsoda volt az ismeretlen vendég! Ó, jaj, mi vakok!
 9 14|         táj bontakozott ki. Oly ismeretlen, és mégis ismerõs. Itt már
10 16|      tovább vezessem valamilyen ismeretlen pont felé, és - nem tudni
11 17|         Már tíz éve tart ez.~Az ismeretlen megállott, s most alaposan
12 17|     Azután megérkezik valahova. Ismeretlen utcákon csatangol, idegen
13 17|  szakítottam félbe:~- Értem.~Az ismeretlen mélyet szippantott, és fölragyogott
14 17| Negyednap sem. Itt maradtam.~Az ismeretlen szemembe nézett, s látszott,
15 18| odatettem támlájára, mintegy az ismeretlen fej alá. A vázába beletûztem
16 19|     ragadták a képzeletet, mely ismeretlen életek, meghalt emberek
17 19|        ablaksétát rendez valami ismeretlen nõnek vagy kinek, és órák
18 20|      hiányzott volna belõle. Az ismeretlen tisztelõ arra is kíváncsi,
19 25|        kabátos, valamit hadart, ismeretlen nyelven.~- Nem értem - mondtam
20 25|         a beszédet, melyben egy ismeretlen élet minden szemete kavargott,
21 25|         elszakadt mindentõl. Az ismeretlen.~Aléltan hajoltam a tükör
22 26|     kedvesebben, mint egyébkor, ismeretlen emberek intettek a virágos
23 30| fiatalemberen.~(... Kin?)~- Egy ismeretlen fiatalemberen.~(...Nem emlékszem.)~-
24 30|            De én emlékszem. Egy ismeretlen fiatalemberen, aki ott ült
25 30|  ezerszer szent menyegzõdön, az ismeretlen fiatalember az asztal bal
26 31|     elõttük. Borzongó fûszálak, ismeretlen növények, törpe gumifák