Fejezet

 1 1 |         zene. Hidegen surrantak hozzá a fürge zongorafutamok,
 2 5 |          Eleinte csak az fûzött hozzá, hogy barátaim is pajtáskodtak
 3 5 |        Mi, akik közel állottunk hozzá, nem gyõztük bámulni, mennyi
 4 5 |  augusztus vége felé, elmentünk hozzá. Anyja, a szelíd, bús úri
 5 8 | estélyen. Csak kevesen értettek hozzá.~Piroska elkáprázva állt
 6 10|       hogy figyelik. Mit szólsz hozzá?~- Nem rossz.~- Késõbb lassan,
 7 10|   Segítségért akarnék kiáltani, hozzá, mentsen meg valahogy, de
 8 11|  megigazította a szemüvegét, és hozzá fordult:~- Vigyázz, most
 9 12|      Mégis valami babona tapadt hozzá.~A betegség második napján
10 12|         nézett vele, könyörgött hozzá, beszélgetett vele, jajgatott.
11 15|        ez a virágnév igen illik hozzá.~A leány megigazította haját,
12 15| orgonaszó panaszosan búgott föl hozzá. Elõvette a Szentírást,
13 16|        Nem értette a helyzetet.~Hozzá siettem. Akkoriban gyakran
14 16|     Megtalálta-e? Mégse szóltam hozzá. Telefonoztam, megírtam
15 19|   sárgaság borult.~- Mit szólsz hozzá? - nevetett Mózes.~- Pompás.
16 19|      csendet.~- Nos, mit szólsz hozzá? - Dániel a szemébe nézett.~-
17 19|   ritkán nevezte így.~Most volt hozzá legközelebb.~Diákkorában
18 20|         és szerényen közeledett hozzá a fiatalember, aki valamelyik
19 20|        hipnotizáló szavak mégis hozzá szólnak. A neve minden lapon
20 20|         is láttalak.~- Mi közöd hozzá.~A gyûlölet szájukra fagyott.
21 22|         vállát vonta:~„Mi közöm hozzá?”~Eleinte zavarta a király
22 22|    jönni. Lassanként közeledett hozzá. Nemigen tudta, mi történik
23 22|        Az arca már közel hajolt hozzá, de vajúdó szája néma maradt.
24 27|   jutott eszébe, amikor beszélt hozzá. Az elektromos asszony szinte
25 27|        is:~- Hogy vagy? - szólt hozzá atyai hangon, a meglepetés
26 34|        világos. Az orvos beszél hozzá, de nem érti, mit. Egy másodperc