Fejezet

 1 1 |    boldog vagy. Te sohase voltál beteg.~Így múlt el a tavasz és
 2 5 |           de mi megmosdottunk, s beteg arccal kószáltunk tovább
 3 5 |         vezérünk maradt, sápadt, beteg csillagimádóknak.~A csillagász
 4 12|          a padlatról, hogy a kis beteg szemét ne zavarja, s az
 5 12|         árnyakkal, fénysávokkal, beteg ábrándokkal telt meg. Közeledett
 6 12|      feszült idegekkel vártuk. A beteg nézelõdött, kaparászott
 7 12|       Átfutott rajtam a hideg.~A beteg rázni kezdte a fejét, és
 8 12|       hogy vékony bambusznádjain beteg, õrült és különös ditirambokat
 9 14|        himbálództak. Por, zaj és beteg nyugtalanság hullámzott
10 14|        szemem elõl. Azután nehéz beteg lettem. Az orvosok délre
11 15|       tisztította és igazgatta a beteg órákat, amelyekkel egészen
12 18|       sóhajtott Ábel -, mindenki beteg, aki szõke nõbe szerelmes.
13 22|         szaporázva lehelték ki a beteg hõséget, amit napközben
14 29|     kérdeztem tõle.~- A fiamnak. Beteg. Az orvos léggömböt rendelt
15 29|        mint ahol gyógyíthatatlan beteg van, s a környezet már belefásult
16 29|        hiába. Az ágyban feküdt a beteg. Rátekintettem, és megijedtem
17 29|          egyszerûen csodatevõ. A beteg elveszti minden kapcsolatát
18 29|         Vártunk. Fél óra múlva a beteg fölült az ágyban, szemeit
19 29|           Nagyszerû - kiáltott a beteg, és kacagott.~Késõ éjjel
20 30|      imámmal, és énekeltem az én beteg lelkecskémmel.~(...Fiam,
21 31|        melankolikusan dúdolt egy beteg legyecske, az árnyak és
22 33|        volt kelve magából. Arcát beteg pirosság színezte, mintha
23 33|      tetszel te. A fakó arcod, a beteg, furcsa szemed tetszik,
24 34|          oly fontosságot, mint a beteg. Pár nap múlva tudatták
25 34| csitítják, de õ nem tágít.~- Egy beteg emberrel így beszélni -
26 34|          beszélni - hörög -, egy beteg emberrel.~Kovács el van