Fejezet

 1 1 |          Kérlek, nagyon kíváncsi vagyok rá.~Az orvos összeráncolta
 2 4 |          az ujjával. Barátom, én vagyok a legboldogabb ember Budapesten.
 3 4 |         de azért... azért boldog vagyok. Olyan könnyû... Olyan szabad...~
 4 9 | magyarázhatják meg azt is, miért vagyok ma alkalmatlan az életre,
 5 9 |     rejtélye be van zárva? Gyáva vagyok? Vagy elvesztettem az eszem,
 6 10|    kezdtem:~- Bocsáss meg... itt vagyok a szekrényben... Nyisd ki...
 7 10|    leszel... És úgy féltem... Én vagyok az április bolondja...~-
 8 13|         sírni...~- Nagyon boldog vagyok. A vendég, akit várunk,
 9 15|     lehunynom, és újra Párizsban vagyok. Ne is csodálkozzatok, fiúk,
10 15|      érzem, négy évvel fiatalabb vagyok.~Ti nem tudjátok, ki volt
11 17|     Húsvét szombatján. Azóta itt vagyok.~Feszülten, meredt szemmel
12 17| templomból.~- És?~- És azóta itt vagyok. Másnap nem tudtam fölkelni
13 19|           Tudod, minõ fenegyerek vagyok - mondta.~- Te nem változol
14 19|         kilót fogytam, mióta itt vagyok - sóhajtotta Dániel. Aztán
15 19|      elmúlt volna. Hiszen én itt vagyok. Lehetetlen, hogy valami
16 20|     Máskülönben többnyire itthon vagyok. Esténként meggyújtom a
17 22|      hogy szeretlek, hogy a fiad vagyok, a folytatásod, király.”~
18 24|        fuldokolva a leány. - Itt vagyok, hisz láthatsz, frissen
19 24| visszajárnak a szellemek. Én nem vagyok se szellem, se kísértet.
20 24|          harminc perckor már nem vagyok itt.~- Csak harminc perc -
21 25|         elvesztettem önmagam. Ki vagyok én, szegény, egy ember a
22 25|   arcképes igazolványomat. Ez én vagyok. Ott voltak a leveleim is,
23 27|     sopánkodott az asszony.~- El vagyok foglalva.~- De...~- Az érettségi -
24 29|         megpihentem, és most itt vagyok.~Hit és láz volt beszédében.~
25 32|   szórakozni akarsz velem, sujet vagyok neked, fütyülök rád, te