1-500 | 501-519
Fejezet
1 1 | odatapadt az ajtóhoz, és nem akart tágítani. A kulcslyukon
2 1 | Hideg csap az arcomba... Nem fûtenek benn?~- Ne képzelõdjél.
3 1 | rögtön bekövetkezik, ha nem uralkodik magán. A titokzatos
4 1 | Egy idegen szoba, ahova nem volt szabad belépnie.~A
5 1 | köpték volna be testét. Miért nem szabad bemennie a titokzatos
6 1 | titokzatos szobába még mindig nem szabad volt belépnie.~Egy
7 1 | idegen világ, amelyet õ nem ért meg, tehát gyûlöli.~
8 1 | Kíváncsi volt arra, miért nem szabad átlépni a titokzatos
9 1 | küszöbét, Zsitvay azonban nem felelt. Fölkelt a székrõl,
10 1 | jelentéktelennek látszott. De a láz nem akart alábbszállani. Szép
11 1 | rendelést beszüntette.~- Mért nem csengenek a csengõk? - kérdezte
12 1 | és kifelé figyelt. - Mért nem mégysz hozzájuk?~- Kikhez?~-
13 1 | tekintett, aztán az urára, és nem felelt. De a tanácsos úr
14 2 | utcában. Mert a csavargó már nem is akart semmit sem ezen
15 2 | zeneszónál lejtett elõtte, s nem törõdött azzal, hogy egy
16 2 | ágyat. Szegény csavargó nem is érezte a tavaszi káprázatot.
17 2 | ameddig a szeme elért, nem látott a ligetben szomorúfüzet.
18 3 | Szertartásosan csókolta. Ha nem látta, ábrándozott róla.
19 3 | cikk... Csupa silányság. Nem lehet elolvasni...~- Dobd
20 3 | Olvasd el.~Soha jobban nem utált senkit, mint ezt a
21 3 | legveszedelmesebb. Mintha nem tudná, hogy belõlük él,
22 3 | közhely. Siralmas. Csak nem fogod kiadni? Dobd el.~A
23 3 | Mária...~Mária ellenben nem engedett. Keményen állott
24 3 | kíméletlenül tudatták vele, hogy nem született írónak. Pedig
25 3 | arcát, míg piros és véres nem lett. Ez egy kicsit könnyített
26 3 | felesége lett.~Ulászló tehát nem halt meg, hanem a második
27 3 | kiadatlan mûveivel együtt. Nem is írt többet. De hideglelõsen,
28 3 | gyakran megkérdezte:~- Miért nem jössz be hozzánk, mikor
29 3 | mikor együtt vagyunk?~- Nem bírom ki õket - válaszolt
30 3 | hogy bármennyire sajnálja, nem adhatja ki a verset. Gáchcsal
31 3 | üzente, hogy a kéziratát nem közlik. Ez volt az a bámult
32 3 | fölháborodástól és a szégyentõl.~- Nem használhatjuk - mondta az
33 3 | kételkedett magában, mosolygott, nem értette a helyzetet, és
34 4 | süvít. A kávéház személyzete nem viselkedik valami kitüntetõ
35 4 | hull.~AGGLEGÉNY. ásít. Én nem szeretem a hajnalt.~FÉRJ.
36 4 | hajnal, öregem. Míg ránk nem kékül az ablak... az ég...
37 4 | az ég... a föld... addig nem megyünk haza.~AGGLEGÉNY.
38 4 | megházasodtál?~AGGLEGÉNY. mosolyog. Nem tudtad?~FÉRJ. Nem.~AGGLEGÉNY.
39 4 | mosolyog. Nem tudtad?~FÉRJ. Nem.~AGGLEGÉNY. játszik. Szegény
40 4 | Most gyöngélkedik.~FÉRJ. Nem hittem volna, öregem, hogy
41 4 | rosszcsont? Elpártoltál? Nem emlékszel, mit fogadtunk
42 4 | éjfélkor felébredt. Azóta nem tud elaludni, a szemét kinyitja,
43 4 | elaludni, a szemét kinyitja, de nem gyújtja meg a villanyt,
44 4 | pillái mögül néz rám. Ó, te nem tudod, mi az egy asszony...
45 4 | aludt. Mert az igazi csókok nem lármásak.~FÉRJ. hidegen.
46 4 | Te - akár hiszed, akár nem -, de ezt én soha... sohase
47 4 | tavasszal annyi leány van. Nem tudom, észrevetted-e, hogy
48 4 | AGGLEGÉNY. nagyon szomorúan. Nem gondolod, hogy nincs igazad?~
49 4 | igazad?~FÉRJ. Én, öregem, nem filozofálok. Fütyörész.
50 4 | A lavór vize jeges. És nem köszön senki. És azután
51 4 | szédül a fejem. Én most nem merek hazamenni.~FÉRJ. felkel.
52 4 | saját életüket, melyet eddig nem éreztek. Mind a ketten roppantul
53 5 | pajtáskodtak vele, és akarva, nem akarva együtt töltöttük
54 5 | mezõk és a csillagok. - Nem bántuk, hogy egyik kövér,
55 5 | iskolapadokat, elválni azonban nem tudtunk egymástól. Még mindig
56 5 | volna képzelni, és talán nem is szerettük volna, ha gyakrabban
57 5 | Arab hitregékben éltünk.~Nem sokat törõdtünk azzal, hogy
58 5 | volna. Mi azonban ezért nem vetettük meg Tódort - így
59 5 | egészen gyerekessé tették, nem is említve azt, hogy haját
60 5 | elég lesz.~Tódor csakugyan nem készült hosszú életre. Mi,
61 5 | akik közel állottunk hozzá, nem gyõztük bámulni, mennyi
62 5 | nézett a levegõbe, és mi nem tudtunk nevetni. Az enyhe
63 5 | száll, bukdácsolva repül, s nem tud betelni az ég aranyos
64 5 | aludni.~Tudtuk, hogy mindez nem sokáig tarthat. A virrasztásba
65 5 | Hullani kezdett a hajunk. Nem mertünk az emberek szemébe
66 5 | sokat nézte a csillagokat... Nem is olyan csoda...~Ajkain
67 5 | felült, és elõremeredt.~- Nem látok semmit. Pedig sok
68 5 | csillagász fia mellé, és nem is kérdeztük, hová megyünk.
69 5 | mintha ebben a virradni nem akaró fehérségben, ott a
70 6 | aki csak bámul a porba, s nem lát.~Távolabb a huszárok
71 6 | gégénk úgy összeszorul, hogy nem bírunk kiáltani.~Csak akkor
72 6 | Ha legközelebb erre jön, nem viszi el szárazon. Ezzel
73 6 | így megcsúfolt.~Részvétet nem éreztünk iránta. A varangyos
74 6 | volt, és micsoda táncos. Nem akadt nála különb madarász
75 6 | bukfencezni próbáltak a fûben. De nem jól éreztük magunkat.~Valami
76 6 | mint mikor az ember elõször nem bír aludni, s észreveszi,
77 6 | közénk, melyet eddig még nem ismertünk, s egy pillanat
78 6 | Amikor ezt átgondoltuk, már nem voltunk többé gyerekek.
79 6 | szalmakalapját.~Este sokáig nem tudtam elaludni kis ágyamban.
80 7 | tengerész leszek...~A mosónõ nem figyelt a hangra, csak intett
81 7 | elhaladnak mellette, és nem törõdnek vele. A Duna-partra
82 7 | és beállt a mûhelybe.~- Nem bírom... nem bírom ki...~
83 7 | mûhelybe.~- Nem bírom... nem bírom ki...~Az anyja csapkodta
84 8 | elõbb - megvizsgálták, vajon nem mond-e csütörtököt a nagy
85 8 | csókoltak az anyának, de õt nem vette észre senki. Percekig
86 8 | Piroska felelni akart, de nem jött szájára szó. Zavarban
87 8 | szájára szó. Zavarban volt, és nem értette, miért kérdeznek
88 8 | gyümölcs, a sajt, és még mindig nem laktak jól. A pufók hölgy,
89 8 | szót sem értett belõle, s nem tudta, haragszik-e a kövér
90 8 | mosolyogva néztek rá, és nem sírtak, hanem integettek,
91 8 | hol a vendégekre nézett. Nem volt tisztában, nevetni
92 8 | Piroska fel akart kelni, de nem bírt. Kék szemét rémülten
93 9 | bár az írója filozófiailag nem képzett ember, egyéniség,
94 9 | és mikor elment, én már nem is sirattam. Elõbb búcsúztam
95 9 | irtózatos, míg a dördülése el nem hangzott. Egész gyermekkoromban
96 9 | elõre befogtam a fülem, nem akartam meghallani a koponyarepesztõ
97 9 | ezt a naplót? Már tíz éve nem gondoltam ilyesmire, most
98 9 | sápadt, keskeny kezek miért nem tudnak más szerszámmal bánni,
99 9 | Az õseim helyett is, akik nem tudták magukat megfigyelni,
100 9 | vagy talán szándékosan nem akarták ráhagyni az élõkre
101 9 | leborotválná. Az utcaöntözõ, aki nem locsol le minden járókelõt,
102 9 | és haláluk. Az õ kezükben nem gyilkoló szerszám a pisztoly,
103 9 | vadat.~Szeptember 29.~Régóta nem írtam naplót. Rendesen táplálkozom,
104 9 | lassan megöltem. Évek óta nem emlékszem eseményre, ami
105 9 | Szégyellem magam, hogy nem dobhatok egy véres okot
106 9 | okot a jövõ serpenyõjébe. Nem törhetem fel a koponyám,
107 10| röpködtek, mint a rakéták.~- Nem jó - torkoltuk le egymást. -
108 10| amikor egyedül van, amikor nem is sejti, hogy figyelik.
109 10| figyelik. Mit szólsz hozzá?~- Nem rossz.~- Késõbb lassan,
110 10| valami eszembe jutott. Ha nem lesz egyedül. És Jolánt
111 10| marad ily sokáig? Talán már nem is jön?~De berregett a csengõ,
112 10| szekrénybe. Viktor pedig - nem tudtam, miért - rám zárta,
113 10| lábujjhegyen kisuhant. Ez nem így volt megbeszélve.~Egyedül
114 10| Szerettem volna már kijönni, de nem lehetett.~Megzörrent a kilincs.~
115 10| Azután vizet ivott. Máskor nem így iszik. Akkor nem ily
116 10| Máskor nem így iszik. Akkor nem ily hanyag és formátlan.
117 10| hanyag és formátlan. Most nem is sejti, hogy lesik. A
118 10| szedni: felrezzenünk.~Már nem tudtam nevetni.~Egy embert
119 10| recsegnem kellene.~Itt nem bírom ki sokáig. Mert lassanként
120 10| látnám, a tulajdon szememmel. Nem, ezt nem tudnám túlélni.
121 10| tulajdon szememmel. Nem, ezt nem tudnám túlélni. És mégis
122 10| mentsen meg valahogy, de nem bírok, nem merek. Megijednék,
123 10| valahogy, de nem bírok, nem merek. Megijednék, elájulnék
124 10| Gégémbõl vékony, didergõ, nem is emberi hang szaladt ki,
125 10| fakadtam:~- Rossz tréfa volt... Nem tudtam, hogy egyedül leszel...
126 10| mint a nyárfalevél, és nem mertem a szeme közé nézni.~
127 11| csipkéken pihentette volna, és nem borgõzös kártyák lapjain.
128 11| Aalberg Cézár elsápadt. Nem mert rátekinteni, érezte,
129 11| elrántotta a sakkasztalról.~- Nem - mondta. - Sohasem kártyázom.~
130 11| Mi ez? - kérdezte. - Nem szégyelled magad? A kártya
131 11| szégyelled magad? A kártya nem gyerek kezébe való.~Cézár
132 11| óra volt még, lefeküdni nem lehetett, nem tudtak mit
133 11| lefeküdni nem lehetett, nem tudtak mit csinálni. Cézár
134 11| maga vette elõ a kártyát:~- Nem bánom, játsszatok - szólt
135 11| bámulta az asztalt.~- Én nem játszom - szólt, és a feleségére
136 11| nyereségétõl. A kártyák azonban nem tágítottak. Megostromolták,
137 11| pénztárt már harmadszor nem ürítették ki, színültig
138 11| minden pénze elõtte volt, és nem tudott szabadulni tõle.
139 11| hebegni tudott.~A gyerek pedig nem tágított. Még mindig az
140 11| sírta magát. Az apa pedig nem feküdt le. Megitta az összes
141 12| vörös székben.~Akkor még nem tudtam, hogy mi fog történni.
142 12| csodálkoztunk, hogy mi magunk nem kábultunk el a láz esztelenségétõl.
143 12| félrebeszél... De most már nem bírom ki tovább...~Kérdõleg
144 12| véres - mondta halkan. - De nem baj... Csak maradjon itt...~
145 12| hogy másnapra elfelejti. Nem felejtette el, már reggel
146 12| beszélgetett vele, jajgatott. Nem tudtuk, hogy miért. Az anyám
147 12| alá a másik szobában, és nem mert a vörös székre nézni.
148 12| bánatot éreztünk, amely már nem is fáj, és enyhe, nagyon
149 12| Valami titka volt tán, és én nem ismertem igazán az öcsémet?
150 13| megmondani. A vendég azonban nem jött. Türelmetlenkedni kezdtünk,
151 13| kép mostan is alszik még. Nem ébreszti fel?~- Nem. Nem
152 13| még. Nem ébreszti fel?~- Nem. Nem akarom.~A leány bágyadtan
153 13| Nem ébreszti fel?~- Nem. Nem akarom.~A leány bágyadtan
154 13| akkor is csókolódznak, ha nem nézek rájok. A képet megvettem,
155 13| halott fölé hajolna, és nem bírna sírni...~- Nagyon
156 13| hogy már útban van.~- Már nem is vagyunk egyedül, mintha
157 13| Valaki áll a küszöbön, de még nem mer bekopogtatni.~- Ki van
158 14| második találkozásnál már nem álmodtam, nem képzelõdtem,
159 14| találkozásnál már nem álmodtam, nem képzelõdtem, nem hallucináltam,
160 14| álmodtam, nem képzelõdtem, nem hallucináltam, egészen világosan
161 14| Nagyapó, honnan jössz ide?~Nem felelt semmit. Csak felhúzta
162 14| októberi reggeleken. Ma már nem varrja fel neked. Züllött
163 14| Elfelejtettelek. Sokszor örültem, és nem gondoltam rád hónapokig.
164 14| Ha zuhogott az ólmos esõ, nem jutott eszembe, hogy becsurog
165 14| leánynak. Bocsáss meg, hogy nem jártam ki a temetõbe, bocsáss
166 14| síneken közelgett, és most már nem haragudott rám. Vezetni
167 14| kezdett. Megfogtam a kezét. Nem tudom, meddig járkáltunk.
168 14| kezemet a kezébõl, de már nem lehetett. Késõn volt.~Hogy
169 14| Olyan szépen, hogy sokáig nem tudtam róla levenni a szememet.
170 14| egyre sötétebb és hidegebb.~Nem tudom, meddig tartott ez
171 14| melléhez szorult.~Az õ szíve nem vert...~Mi lesz velem?~Menekülnöm
172 14| múltak. Megragadtam a karját. Nem engedett. Erre a kisgyerek
173 14| megütöttem a Nagyapót.~- Nem megyek tovább! - sikoltottam. -
174 14| arcom piros.~Nagyapó azóta nem jött vissza.~Azért mindig
175 14| egyedül kell maradnia. De nem jön. Tegnap is egész nap
176 14| Tegnap is egész nap vártam. Nem jött. Arcommal Arco felé
177 15| évvel fiatalabb vagyok.~Ti nem tudjátok, ki volt nekem
178 15| Hogyan, monsieur, ön még nem hallotta ezt a mesét? Nem
179 15| nem hallotta ezt a mesét? Nem ismeri Vic Henri történetét,
180 15| szomszédságába.~Henri azonban nem érezte magát egyedül. Szobájában
181 15| aggódva vizsgálta meg, nem hibbant-e meg valamelyik
182 15| váltott pár szót, ha éppen nem kerülhette el. Hajnalban
183 15| újra fönn volt a toronyban. Nem is tudtunk meg semmit sem
184 15| ránézett a leányra. Hamarjában nem tudta eltalálni a nevét,
185 15| Te cigányprincesszin... Nem tudod, hogy illetlen ok
186 15| szoba. Henri ágynak esett. Nem volt senki se, aki fölhúzza
187 15| boulevard-on a toronyóra elõtt. Nem tudták, mi történt.~Halkan,
188 16| egyik terem közepén, és nem vette észre, hogy magára
189 16| szobából áthangzó kuncogást. Nem értette a helyzetet.~Hozzá
190 16| összerázta, megtörte, talán nem is ebédelt rendesen, s most
191 16| lapról a másikra. Még mindig nem találta meg.~Meguntam a
192 16| Meguntam a szemlélõdést, és nem törõdtem vele. Elmentem
193 16| szorongó, fátyolos hangon:~- Nem találtam meg, kérem. Nincs
194 16| Átnézte a köteteket?~- Át. Nem is egyszer. Mégse találtam.~-
195 16| Lehetetlen. Akkor valószínûleg nem is itt jelent meg. ~Az öreg
196 16| ismeretlen pont felé, és - nem tudni miért - egész magamévá
197 16| szeretettel. Lehunyta szemét.~- Nem lehet elmondani. Szép volt.
198 16| megszerettek egy leányt. Nem tudták sokáig, minthogy
199 16| és hagytam beszélni.~- Ön nem tudja, milyen volt ez a
200 16| összeborzongtam. Ez az ember nem tudja, mit beszél. Valami
201 16| kergette ide, amelynek most nem tudok végére járni. Hiába
202 17| úgy érzi, hogy otthon van. Nem bír elmenni. Szeretne mindörökre
203 17| csavargónak tartanak. Azok nem értenek.~Lehunyta a szemét,
204 17| néztem, míg süket és vak nem lettem, míg bele nem butultam
205 17| vak nem lettem, míg bele nem butultam a víz játékába.
206 17| éreztem, hogy ha akarom, ha nem, itt kell maradnom. Mintha
207 17| azóta itt vagyok. Másnap nem tudtam fölkelni az ágyamból.
208 17| ezt a vak fiút - mondta. - Nem gondolja, hogy nagyon hasonlít
209 18| félénk, gonosz, illedelmes. Nem szeret sportolni, a teniszgrundon
210 18| Szeretett volna szabadulni, de nem tudott. Ekkor az Andrássy
211 18| korán siettem el hazulról. Nem cigarettáztam, hogy a szoba
212 18| erkélyre vezetõ ajtót, ahonnan nem lehetett belátni a szobába,
213 18| szégyelltem a kíváncsiságot, de nem védekezhettem ellene, hatalmas
214 18| lettek, s néha-néha már nem is tüntették el a kísértetjárás
215 18| nyugtalanított a titokzatos asszony. Nem tudtam elaludni. Képzeletben
216 18| hála sugárzott. De sem õ nem szólt, sem én.~Késõbb az
217 18| Fél éve jártak már hozzám. Nem törõdtem velük.~Idõközben
218 18| volt, vagy tényleg az új? Nem értettem.~4~Annyival inkább
219 18| találka nyomai. Kétségtelenül nem betörõk jártak nálam. A
220 18| lázában odavetve. Mindez nem vall a finom és kedves Ábelre.
221 18| Ábel gépészmérnök. Ábel nem olvas verseket.~Keringett
222 18| bohózatos fogást! Az asszony, ki nem ismer engem, lakásomra hoz
223 18| hoz valakit, aki szintén nem ismer engem, akárcsak õ,
224 18| A házmester szabódott.~- Nem láttam senkit.~- Csak ki
225 18| kiugrott a férfi. De ez a férfi nem kövér. Ez a férfi karcsú,
226 18| vadidegen lakásba. Szemtelen.~Nem válaszoltam. Körülnéztem.
227 19| volna azóta.~Bámultak, és nem tudtak szóhoz jutni.~Az
228 19| aki a mélyebb filozófiában nem volt egészen járatlan, lelkesen
229 19| Az élet, a fiatalság nem annyira bennünk van, mint
230 19| õ öregedett meg, a neve nem. De most, hogy homályos
231 19| aki körülötte volt. Már nem volt idegen. Ezek az emberek
232 19| Mentek, szaladtak, repültek. Nem is vették észre, hogy nehezükre
233 19| legnehezebb lehullott róluk. Nem érezték a testük súlyát.
234 19| érte õket. A csomagjukat nem kapták. Gorombán küldték
235 19| együtt szenvedhettek, és nem szégyellik magukat egymás
236 19| utasokat, és hacsak lehet, nem kell velük szóba ereszkedni.~-
237 19| velük szóba ereszkedni.~- Nem kell! - mondta erélyesen
238 19| mondta erélyesen Mózes.~- Nem kell - ismételte halkan
239 19| látod, mikor a szemed már nem tudja követni, egy napsugár
240 19| filozofált, s megszokta, hogy nem érti. A filozófia az, amit
241 19| érti. A filozófia az, amit nem lehet megérteni.~De azért
242 19| aludni mentek.~De Mózes nem tudott aludni. Fájt a feje;
243 19| akart fõzni. A kancsóban nem volt víz. Ki kellett mennie
244 19| zsúfolásig volt. A fülkében nem kaptak helyet. Sejtették,
245 19| rendesen kávézni. Most, hogy nem kapták meg a kávéjukat,
246 19| feléjük.~3~Nehéz nap volt.~Nem csoda, hogy elfáradtak.~
247 19| megtapogatta a szekrényeket, hogy nem áll-e valaki benne. Aztán
248 19| megszólalt:~- Alszol?~- Nem - felelte Dániel.~Öt perc
249 19| megszólalt:~- Alszol?~- Nem.~Így múlt el egy negyedóra.
250 19| korán kelnek. A diákos élet nem tûri a lomhaságot. Megmosdanak
251 19| szóló értekezését írta, nem is igen csodálkozott volna,
252 19| öltözködtek fel. Az elsõ nap nem sikerült. Ezt rossz jelnek
253 19| háziasszonyuk, mint a bútorzat nem értéktelen tényezõjét, átadta
254 19| van-e rajta valami változás? Nem változott. Aztán kinyitották
255 19| Elfeledkeztek mindenrõl. Nem érezték az éhséget sem,
256 19| érezték az éhséget sem, és nem vették észre, hogy az ebédidõt
257 19| tetszik, hogy éppen sötétebb.~Nem itt volt a baj. Másnap este
258 19| fenegyerek vagyok - mondta.~- Te nem változol soha - ümmögte
259 19| képzeld, hogy hívják?~- Csak nem...~- De igen. Marinak hívják.~-
260 19| Lehetetlen. Hisz ez mesés.~Nem fért be a fejükbe, hogy
261 19| Kiránduljanak a zöldbe? Mózes nem kedvelte a kirándulásokat.
262 19| csirkébe bemásztak a hangyák. Nem tudták megkülönböztetni,
263 19| vagy a vasárnapi tárcát. Nem is ettek, hanem inkább nézték
264 19| Majdnem megsiratták.~Tehát nem fognak kirándulni. Inkább
265 19| Hárman vannak, de õk inkább nem esznek, és mind a hármat
266 19| liba, akinek más kalandja nem akadt, s ennek a szomorú
267 19| és csak ennyit szólt:~- Nem.~Most már nem volt menekvés.~
268 19| ennyit szólt:~- Nem.~Most már nem volt menekvés.~Mózes kétségbeesetten,
269 19| áhítatosan hallgatta, és nem tudta, gyászdal-e vagy induló,
270 19| hiányzott.~- Igen, valami nem volt jó.~- A meggypálinka
271 19| Te - mondta végül -, nem emlékszel? Hogy is volt
272 19| egy évvel idõsebb lett. Nem tudta elviselni a gondolatot,
273 19| szívére szorította kezét.~ 7~Nem azért tette ezt, mert érzelgõs
274 19| folyosó szûk, az ablakok nem jól záródnak. A kályha is
275 19| gyûlölködnek. A házmester nem köszön, ha jönnek. Gyûlöli
276 19| Gyûlöli azokat a lakókat, akik nem fizetnek kapupénzt. Azt
277 19| másolnak.~Ha csak tehették, nem voltak otthon.~Kószáltak
278 19| mécses, melyet a hája táplál. Nem tudta, melyik a szomorúbb.~
279 19| elõtt, mint a cövek, és nem mozdult. Nem tudni, mi vitte
280 19| a cövek, és nem mozdult. Nem tudni, mi vitte oda. Nem
281 19| Nem tudni, mi vitte oda. Nem tudni, mit várt.~A háziaknak
282 19| vagy kinek, és órák óta nem moccan. Az ablakot már többször
283 19| pillantásokat vetett feléje. Mózes nem tágított.~Egyszerre csak
284 19| hagynia.~- Mit akar itt?~Mózes nem felelt.~- Mit keres?~Mózes
285 19| mondani:~„A fiatalságomat.”~De nem mondta, s inkább hátrált.
286 19| volna feloszlásnak. Ezt nem lehet megérteni. Csak önök
287 19| mintegy csak magának mondta:~- Nem lehet.~Körülötte minden
288 19| üvege recsegve mondta:~- Nem lehet.~A szél megkocogtatta
289 19| megkocogtatta az ablakot:~- Nem lehet.~Az õsz is beszólt:~-
290 19| lehet.~Az õsz is beszólt:~- Nem lehet.~Aztán látta magát
291 19| a kép is arra intette:~- Nem, nem, nem.~Mózes a barátjához
292 19| is arra intette:~- Nem, nem, nem.~Mózes a barátjához
293 19| arra intette:~- Nem, nem, nem.~Mózes a barátjához fordult.
294 19| öreg fiút, mint most.~- Nem gondolod - mondta -, hogy
295 19| gondolod - mondta -, hogy nem nekünk való ez a szoba?~
296 19| Nincs külön bejárat.~- Nem nekünk való.~Hónapok óta
297 19| annyit mondott:~- A szoba nem megfelelõ. Felmondunk. Még
298 19| elõre a nehéz botosokban.~- Nem felejtettünk itt valamit?~
299 19| föltette a sötétzöld sapkát.~- Nem felejtettünk itt valamit? -
300 19| Aztán csendesen mondta:~- Nem.~1910~ ~
301 20| szõke, és azt mondják...”~Nem tudta tovább folytatni.
302 20| arról, hogy szép-e vagy sem. Nem is nagyon fontos. Sok-sok
303 20| fejét, és tettette, hogy nem veszi észre õket. Ment csendesen.
304 20| Most végre egyedül van, nem kell játszania, nem kell
305 20| van, nem kell játszania, nem kell takargatnia a szégyenét.
306 20| a haj nehéz és szomorú. Nem is arckép volt ez, de egy
307 20| Ezt a képet küldje el?~Már nem lehetett habozni. A levél
308 20| távol csókkal borítja el. Nem is tudja, hogy egy halottat
309 20| felelte:~- Sétálni.~- Albertet nem láttad?~- Nem.~Az özvegy
310 20| Albertet nem láttad?~- Nem.~Az özvegy tanítónét mindig
311 20| gomblyukában. Aztán egy éjjel nem tudott aludni. Hálóingben,
312 20| leány megint gyanús.~- Csak nem.~- De igen.~- Ugyan... -
313 20| forogtak, elgondolta, hogy nem is hazudott, mikor azt írta,
314 20| futotta végig. Az öröme nem volt akkora, mint várta.
315 20| elfelejtették. A fotográfiáról már nem is ír a fiatalember, csak
316 20| Világoskék ruhát hord. Nem áll rosszul neki.~Egy délután
317 20| írták?~Bella elsápadt, és nem felelt. A fogát összeszorította.
318 20| A fogát összeszorította. Nem bírt szólni a szégyentõl,
319 20| mindig mondta... mindig... Nem nektek való ez... Szegény
320 20| halványodott. De a halott nem haragudott. Szelíden, megértõen,
321 21| a láztól egész éjszaka nem feküdt le.~Másnap megint
322 21| Szeretlek.~A szókincse nem nagy, gondoltam magamban,
323 21| és aztán elpityeredett. Nem tudott mást mondani. Csak
324 21| olcsó és émelyítõ parfüm, s nem volt szabadulásom tõle.
325 21| parancsoló, ellentmondást nem tûrõ. A taglejtése biztosabb.
326 21| beszélni kezdtem. Rózsi nem felelt.~- Mi van veled? -
327 21| szóba, de - úgy látszik - nem találta ezt a szót, és inkább
328 22| kérdezte magától, és nem ment tovább.~A vállát vonta:~„
329 22| ellenállhatatlanul -, s nem tudott elszakadni tõle.
330 22| mély, mély bánatot, melynek nem tudott a nyitjára jönni.
331 22| óráját. Az óra megállott. Nem is igen törõdött az idõvel.
332 22| szavak színpadiasak voltak. Nem is tudta volna kimondani
333 23| kávéházakból és szerkesztõségekbõl, nem bírtuk elfojtani a kacajt.
334 23| Ott szeretnék élni. Ez itt nem élet.~- Miért? - kérdeztem
335 23| csakugyan tudok kínaiul. Nem dicsekszem vele. De tudok.
336 23| dicsekszem vele. De tudok. Nem folyékonyan. De töröm a
337 23| De a kínai emberen már nem lehetett segíteni. Mogorván
338 23| éjjel-nappal. Egy év múlt el, és nem láttam. Aztán egy éjjel
339 23| aszott. Mikor köszöntöttem, nem ismert meg.~Akkor már nagyon
340 23| között, vagy még távolabb.~Nem is igen lepett meg, amikor
341 24| Ezen csodálkozott a diák. Nem is igen hitt a halálban.
342 24| és õ - ó, igen -, õ már nem volt.~2~De késõbb sírt.
343 24| betetszett a világosság, nem tudta, hajnal van-e vagy
344 24| rohant, és csodálkozott, hogy nem õ jön. Ekkor visszament
345 24| színes lámpák között, és nem találta. Megvárta az éjfélt.
346 24| Azután hazament. Otthon nem lelte a helyét. Ijedten
347 24| észre, hogy neki az idõ nem orvosság. A leány egyre
348 24| desztillált esszenciája. Nem is mondott le róla. Az életét
349 24| ruhája árnyékát, amikrõl nem is tudni egészen bizonyosan,
350 24| Tass Vidor csodálkozott, s nem tudta elgondolni, ki keresheti,
351 24| mert Krisztina halála óta nem fogadott nõlátogatót.~Benyitott
352 24| hozzásimult. A diák egyáltalán nem volt meglepetve. Gyufát
353 24| visszajárnak a szellemek. Én nem vagyok se szellem, se kísértet.
354 24| óra harminc perckor már nem vagyok itt.~- Csak harminc
355 24| teát? - mondta gyorsan.~- Nem, köszönöm.~- Te - hadarta -,
356 24| szenvedett.~- Érdekes.~- Nem érdekel? Nekem azóta doktori
357 24| hirtelen más térre csapott.~- Nem fázol meg ebben a vékony
358 24| ebben a vékony ruhában?~- Nem - kacagott a lány.~Még egynéhány
359 24| egy kis automata - s ez nem csalódás - egészségesen,
360 25| kétségbeesés, mint az éhes farkas. Nem is mertem elõbb kiszállni
361 25| tudtam volna. De most, hogy nem láttam õket, még egyre bámultak
362 25| a pincért.~- Kik ezek?~- Nem tudom.~Fölhajtottam az undok
363 25| hadart, ismeretlen nyelven.~- Nem értem - mondtam türelmetlenül,
364 25| Nyújtotta kezét.~Hátrahõköltem, nem fogadtam el a parolát.~-
365 25| szemekben, és láttam, hogy nem tréfálnak, és láttam, hogy
366 25| ültem, sápadtan, mereven. Nem volt kegyelem számomra.
367 25| kutatnék ájult álomban, és nem találtam. Életem elsüllyedt
368 25| mint a krakkói püspök.~- Nem értem - dadogtam.~- Õ nem
369 25| Nem értem - dadogtam.~- Õ nem érti - szónokolt egy kis
370 25| szónokolt egy kis lengyel. - Nem akar megismerni bennünket
371 25| idegen asszonyt, kit én nem ismerek.~- A húgod a télen
372 25| végiglovagoltál a városon?~- Nem - nyögtem -, nem.~- Az apádra
373 25| városon?~- Nem - nyögtem -, nem.~- Az apádra sem emlékszel,
374 25| emlékszel, a kövér ulánusra?~- Nem.~- A szeretõdre sem, az
375 25| fehér, csodás Maricára?~- Nem - zokogtam egyre csendesebben,
376 25| derengeni kezdett volna, már nem voltak idegenek a részeg
377 25| és haza akartam menni.~- Nem úgy - ordított egy széles
378 25| sem mukkant -, ily könnyen nem menekülsz. Engemet egyszer
379 25| békítgetni próbálták. De õ nem tágított.~- Ez az ember
380 25| öt aranyat. Mondd, hogy nem te voltál!~Szótlanul kivettem
381 25| fogott el igazán a rettegés. Nem tudom, hogy mi történt,
382 25| kiket sem éjjel, sem nappal nem látni, csak ebben a határozatlan
383 25| lakásba... Talán téved... Nem értem, hogy a cselédek...~
384 25| üvegkoporsóban a halott, és az álom nem akart végetérni.~1911~ ~
385 26| Valami megdöbbenés és enyhe - nem kellemetlen - szomorúság
386 26| erõltetett, színpadi volt, nem is hittem neki. Csak anyám
387 26| nyomtam.~Órákig bámultam õt. Nem tudtam betelni a halál érzésével.~
388 26| megnedvesítve vele, finom mosollyal, nem minden grácia nélkül mondta:~-
389 26| suttogtam rekedten. - Nem merek bemenni a szobámba.~
390 27| szív dobogott.~Az asszony nem volt szép. Egyáltalán nem
391 27| nem volt szép. Egyáltalán nem szép. Harmincöt éves lehetett,
392 27| elektromos asszony szinte nem is volt húsból és vérbõl,
393 27| erejével kapaszkodott beléje, nem tudott betelni vele, bámulta
394 27| asszony kicsit gondolkozott.~- Nem tudom... Mért kérded?~Kissé
395 27| állandóan pár könnycsepp, nem tudni, a bortól, a lágylelkûségtõl,
396 27| nyomban a koporsó után. Nem volt sok ideje az ábrándozásra.
397 27| valamit. Kerüli a tekintetét, nem is koccint vele, a kezét
398 27| Te, ha most jönne!~- Nem jön.~- Itt egy kalitkában
399 27| kalitkában vagyunk. Még csak nem is védekezhetnénk. Én eléd
400 27| Elõbb én halnék meg.~- De nem jön.~- Te nem ismered. Én
401 27| meg.~- De nem jön.~- Te nem ismered. Én tegnap láttam
402 27| Én tegnap láttam õt. Õ nem beszél, hanem cselekszik.~
403 27| remegése.~- Hol van most?~- Nem tudom.~- Valahol leskelõdik.
404 27| látta a hordársipkát, de nem szólt, színlelte az ijedtséget.
405 27| a férj. Az ajtó azonban nem zuhant be.~- Õ volt - mondta
406 27| róla, hogy õ egyáltalán nem az a dühös hím, akinek a
407 27| se túlságos ragyogónak nem lát. Arcán inkább derûs
408 27| beszélt a gimnazistáról, s nem is titkolta, hogy választékos
409 27| el van ragadtatva.~- Ma nem jön? - kérdezte.~- Nem.~
410 27| Ma nem jön? - kérdezte.~- Nem.~Vajat kent a kenyérre.~-
411 27| másikat. Az utcára néz, s így nem fognak zavarni a folyosóval
412 27| dolgozta ki magában, de nem szólt senkinek, s a titkát
413 27| zuhant, süllyedt lefelé, már nem szereti.~Kétségbeesett gondolata
414 27| a diák. Azon az éjszakán nem is ment el. Egy új boldogság
415 27| szégyenülten állt elõtte.~A diák nem tudott szóhoz jutni. Kereste
416 27| az asszonyt. Fogai többé nem fénylettek, a rózsái lehervadtak,
417 27| suttogott az asszony.~- Nem - szólt a fiú -, az urad...
418 28| mert a pokoli lármában nem tud olvasni. Mímeli, hogy
419 28| fáj a feje. De a lányok nem csendesülnek. Visonganak,
420 28| kevesli, azt mondja, hogy nem tehet róla, a számlát ki
421 28| kell egyenlíteni, ilyen még nem történt az õ vendéglõjében.
422 28| Rimánkodik nekik, de õk nem tágítanak. Kinyitják az
423 28| valamit hazudnak neki. Õ nem hiszi el. Sóhajtozik, zokog,
424 28| hátrafekszik a párnán, és sokáig nem mozdul.~A leányok papért
425 28| Hallgatóznak. Az agónia nem sokáig tart. Felkel a legidõsebb,
426 29| Semmi de. A nyárspolgárok nem értik, ha végre egy becsületes
427 29| könnyûséget, a szárnyat. Nézd, nem olyanok ezek a kolibriszínû
428 29| kifüstöltem utánuk a szobát. Nem akarok tudni róluk. Most
429 29| baja a fiadnak?~- Mi baja! Nem tudom. Senki sem tudja.
430 29| csöndesen. Õszintén szólva, nem így képzeltem az idegorvosokat.
431 29| fölvillanó szemmel. - Ön, uram, nem is sejti, micsoda megbecsülhetetlen
432 29| bánnunk, mint a mérgekkel. Nem akarnám, hogy a kisfiú is
433 29| az ablakon.~- Rajta már nem lehet segíteni - mondta
434 29| Kölyök - kiabált a gyerekre, nem épp orvosi tapintattal -,
435 29| aztán ismét lehunyta.~- Nem kell - motyogta.~Csalódottan
436 29| visszatorpant közönyébe.~- Nem kell - nyafogta.~Vártunk.
437 29| átlátszónak tetszett a fogása, nem tulajdonítottam túlságos
438 29| egyszerû. Kezdj ellenkúrát.~- Nem lehet. Vettem neki vonatokat,
439 29| kellett neki. Azt mondta, nem érdekes, mert motorok hajtják.
440 29| a húsa, a csontja, neki nem kell repülõgép, csak egy
441 29| indulatos lett.~- Lefeküdni.~- Nem - visongott a fiú.~- Megverlek.~-
442 29| visongott a fiú.~- Megverlek.~- Nem, nem - ordított vásottan.~-
443 29| fiú.~- Megverlek.~- Nem, nem - ordított vásottan.~- Leszállsz
444 29| dolog történt már, hogy nem is csodálkozom rajta.~Megvártuk
445 29| egyszerre józanul -, ez nem érdektelen novellatéma.
446 29| Hihetetlen és csodálatos. Sokan nem fogják megérteni. De a gyerekek,
447 30| magamat. Siess, míg este nem lesz. Mert jön a láz, s
448 30| irigykedtek az északiakra. Nem mondhatom el, mennyien voltak.
449 30| mint az urak a borral. Nem tudom, de mindenki kicsit
450 30| fiam. Elmesélek mindent.)~- Nem, most én folytatom. Hisz
451 30| borongott, s te sírtál, és nem tudtad, miért. Elszorult
452 30| te szobáidra, amelyekbe nem lépsz be többet. Csendesen
453 30| ismeretlen fiatalemberen.~(...Nem emlékszem.)~- De én emlékszem.
454 30| tisztán, nagyon tisztán. Nem ismerted meg. De a szemetek
455 30| Most már emlékszem reá. Nem evett semmit.)~- Csak éjfél
456 30| hajnalán azonban eltûnt.)~- Nem, anyuska, ottmaradt melletted.
457 30| elé, mintha aludnék, de nem aludt, csak imádkozott érted.
458 30| fiatalemberre mutatott.)~- Õ pedig nem mozdult onnan.~(...”Hogy
459 31| volt ez a ház, s egyáltalán nem hasonlított ahhoz a börtönhöz,
460 31| valakit, aki bevezeti õket. Nem jött senki. Így múlt el
461 31| szellemeskedését.~Az elõszoba nem volt barátságos. Hideg pompa
462 31| fejfájásról panaszkodott.~- Nem tesz semmit - mondták a
463 31| reménykedtek, hogy a császár nem fog felébredni. Szerettek
464 31| szoba felé tuszkolt.~Ezt nem így képzelték.~Ott állt
465 31| hitetlen, finom ötletét, és nem találta. William pózolt,
466 31| áhítatosan közelebb lépett, s nem tudott mit tenni. Majdnem
467 32| Kutya - mondtam neki, már nem egészen elfogulatlanul,
468 32| gondolhatta:~„Ez az ember nem is olyan fontos.”~De én
469 32| rólam végleges eredményét.~„Nem igazi kutyabarát. Csak afféle
470 32| kutyákra, amikor egyáltalában nem tud mit csinálni. Most jó
471 32| bizalmatlanul csóválta a farkát:~- Nem hiszek neked. Te könnyelmû
472 32| könnyelmû embernek látszol. Nem megyek oda.~- De ha szeretlek,
473 32| egy ilyen kutya is megvet? Nem azért dolgoztam és szenvedtem.
474 32| közönyösen táncol el mellettem. Nem, ezt nem szabad engednem.
475 32| táncol el mellettem. Nem, ezt nem szabad engednem. Minden
476 32| neki adni.~Tettettem, hogy nem veszem észre, nem törõdöm
477 32| hogy nem veszem észre, nem törõdöm vele, de félszemmel
478 32| a fülem az idegességtõl. Nem sikerült, amit akartam,
479 32| kapacitált, üljek közéjük, nem is olyan nagy dolog, és
480 32| hörögtem bosszúsan.~Õk azonban nem utaznak. Csak a gyorsvonatot
481 32| gyerekeket, de idegenekkel nem barátkozik.~Erre vártam.
482 33| kereszteltük el Bolinnak. Nem tudtam, mit jelent ez a
483 33| szótárakat és a lexikonokat, nem találom bennük, és arra
484 33| származó, úrikisasszony, bár nem egészen idegen tõle a szófogadatlanság,
485 33| csintalanság bocsánatos bûne.~Én nem sokat foglalkoztam vele.
486 33| a rendesnél. Ez azonban nem enyhítette az ellenszenvemet,
487 33| maga unalmas babaéletét. Nem kopott meg, a ruhái ragyogtak,
488 33| mint minden tárgy. Akkor nem értettem, miért. Ma már
489 33| hogy én meghalok, de õ nem hal meg soha.~- Nézd - mondtam
490 33| szerettük õt. Anyám azonban nem szerette, mert tegezõdött
491 33| édes és vérengzõ ujjakkal. Nem láttam világosan, hogy mit
492 33| ujjongott Jolánka.~- Nem - mondta a húgom félénken.~-
493 33| 3~Be kell vallanom, hogy nem voltam se az anyám, se a
494 33| karácsony estéjén feküdtem. Nem is láthattam a karácsonyfát.
495 33| A lányok - dadogtam - nem szoktak cigarettázni.~-
496 33| susogtam sápadtan.~A baba nem figyelt rám. Igazgatta a
497 33| tetszik, és az, hogy a többiek nem szeretnek. Hallgass rám.
498 33| Széttárt kezekkel feküdt, s nem tudtam megállapítani, él-e,
499 34| kovácsmesterség egyéb kellékeihez, nem értjük, miért ragaszkodnak
500 34| elõre köszön. Mióta egyszer nem vette észre a hivatalfõnökét,
1-500 | 501-519 |