Fejezet

 1 3 |            Ezek tudnak írni? Ha átment néha az elõszobán, olyan megaláztatást
 2 5 |               sötét alakok várakoztak. Néha még egy-egy baráti árny
 3 6 |               féltette, hogy várta, ha néha elmaradt a pajtásaival,
 4 7 |               lett a helyi gõzhajónak. Néha még gyönyörködött a gyöngyös,
 5 7 |             színek szürkék, fázósak, s néha októberi estéken különösen
 6 10|          nézünk. Ezért ijedünk meg, ha néha valaki halotti magányunkban
 7 12|             mert a vörös székre nézni. Néha, éjféli virrasztásokon engemet
 8 14|             esték csak Japánban vannak néha, virágos áprilisban. Azután
 9 14|              háborús, régi nótát, amit néha gyerekkoromban hallottam
10 14|         éjszakában.~Csak fákat láttam. Néha egy lámpát. Egy boltot,
11 16|        hazugságot. Siettünk. Úgy, mint néha sötét lépcsõkön sietünk
12 18|            tétettem.~Be kell vallanom, néha kicsit nyugtalanított a
13 19|                por kaparta a torkukat. Néha átugrott a kerítésen egy
14 19|      szegénységet, a dohos szobákat, s néha, különösen ködös délutánokon,
15 19|            Ördögi tréfákat ûzött vele. Néha úgy érezte, hogy mindjárt
16 19|          városban.~8~Valamit kerestek.~Néha úgy ment a két öreg, mintha
17 20| életbölcsességgé finomult benne. Aztán néha egészen különösen érzett.
18 20|             minden nõre rámosolyogtak. Néha õt is üldözõbe vették. Mikor
19 20|      szorította és kínozta, mint ahogy néha fájó sebünket piszkáljuk,
20 20|          Kétségtelenül megfiatalodott. Néha már majdnem bájos is. Világoskék
21 25|   verklizongora, mi pedig ittunk. Csak néha eszméltem föl. Kerestem
22 27|       találkára. Egy hét múlva azonban néha ki-kimaradt.~- Mi van veled? -
23 27|             mint egy afrikai pap.~Csak néha riadt föl:~- Jaj, ottan,
24 29|                 Bámulta az egész utca. Néha olyan volt, mint egy karó,
25 33|                újrakezdjük az egészet. Néha legföljebb levest fõzünk