Fejezet

 1 10|         ezt nem tudnám túlélni. És mégis itt kell maradnom. Ha most
 2 12|           másik sarkában állott. - Mégis valami babona tapadt hozzá.~
 3 13|        Fájdalmasan elpityerdül, de mégis mosolyog.~- Most mezõn sétálunk
 4 14|    konyhából valamelyik cseléd. De mégis minden baj nélkül jutott
 5 14| bontakozott ki. Oly ismeretlen, és mégis ismerõs. Itt már jártam
 6 16|           gyengéden fáj a feje, és mégis folyton a tárcára gondol,
 7 18|            árnyai a fekete nõknek, mégis csak õk értenek a csókhoz,
 8 18|          embert látok vendégül. Ez mégis tûrhetetlen.~A házmesterhez
 9 18|        jönnek, bemutatkozom nekik.~Mégis mást határoztam. Szerdán
10 19|         kicsit halkabban.~5~Valami mégis hiányzott.~Elmúlt egy nap,
11 19|             Senkit se ismertek, és mégis, mintha valakit vártak és
12 19|        semmit se visz már magával. Mégis mennie kellett.~A vonat
13 20|            sûrû gyöngyös betûkkel. Mégis mintha valami hiányzott
14 20|             A stílus igénytelen és mégis friss. Bella boldogtalannak
15 20|       száját, amely az övé volt és mégis gyenge, pihegõ és nedves,
16 20|           a halotté a szemfödõbõl. Mégis boldog volt. Foga szorgalmasan
17 20|        mámoros, hipnotizáló szavak mégis hozzá szólnak. A neve minden
18 21|             és ez a fõ. Lassanként mégis szökni kezdtem a találkákról.
19 21|     utazásokról beszéltem. A leány mégis mindennap eljött. Éjfél
20 22|          és villámló operaestékre. Mégis olyan érzése volt, hogy
21 24|               A régi gyûrû.~A diák mégis kérdõen bámulta.~- Ne kérdezz
22 25|             és hallottam hangomat. Mégis mintha megsemmisültem volna.
23 27|          és minõ halált szán neki. Mégis szüntelenül vacsorára invitálta,
24 31|        kínozta. Az éjjel se aludt. Mégis minden erejét összeszedte
25 33|             2~A babát egy év múlva mégis elfelejtették.~Én se gyûlöltem