Fejezet

 1 6 |         mint egy nagy-nagy, pufók baba...~1908~ ~
 2 33|                           A ROSSZ BABA KARRIERJE~1~A húgom utolsó
 3 33|     pajkos. Kifejezte azt, hogy a baba jó családból származó, úrikisasszony,
 4 33|          kotyvaléknak találtam.~A baba kék selyemben ült a gyertyák
 5 33|     érvényre jutottak. Illedelmes baba volt, szerény és szemérmes,
 6 33|      körül lármáztunk. - Csitt, a baba alszik.~Láttuk, hogyan alszik.
 7 33|     pillanat alatt megváltozott a baba. Szerényen hátrasimított
 8 33|         kontyot kavarintott, és a baba, amely elõbb egy kövér lúdnak
 9 33|      kiáltottam. - Minõ kedves.~A baba iránt most már határozottan
10 33|          Minden összhangzott, s a baba a halványsárga bársony-harisnyakötõtõl
11 33|          vágott, és odanyálazta a baba arcocskájára. Szemöldökeit
12 33|           az anyám ijedten állt a baba elõtt.~- Teremtõ Isten! -
13 33|          a húgom nézetén. Nekem a baba most tetszett. Azt pedig,
14 33|          álltam az elõszobában.~A baba kétségtelenül züllött. Belepte
15 33|       suttogtunk.~- Rossz vagy?~A baba mintha integetett volna:~-
16 33|      rossz, te rossz, te rossz.~A baba nézetei nagyon tetszettek
17 33|           megállapítottam, hogy a baba inkább a kisfiúk, mint a
18 33|          Azt is sejtettem, hogy a baba még rosszabb, csak szégyelli
19 33|           vagy az? - kérdeztem.~A baba biccentett a fejével.~Merészen
20 33|           szõke hajad is sáros.~A baba közönyösen meredt maga elé:~-
21 33|        arról, hogy minõ unalmas a baba élete. Beszédét gyenge köhögés
22 33|        Vér - susogtam sápadtan.~A baba nem figyelt rám. Igazgatta
23 33|     mondtam.~- Álmodol - mondta a baba.~- Igen, szeretlek - rimánkodtam,
24 33|             Lázad van - beszélt a baba.~Kis hõmérõt vett elõ, és
25 33| mosolyogva gondoltam arra, hogy a baba fejére akartam sújtani.~