Fejezet

 1 3 |         leült a pamlagra, és várt, míg férje fölbontja a leveleket.~
 2 3 |            szemtelen-sápadt arcát, míg piros és véres nem lett.
 3 4 |             mint a hajnal, öregem. Míg ránk nem kékül az ablak...
 4 4 |      elfújni a gyertyát, lefeküdni míg sötét van. A házmestert
 5 6 |           is ilyesmire gondoltunk, míg közeledtünk a csendes, zöld
 6 8 |      sokszor kellett hunyorgatnia, míg újra látott. Arra is emlékezett,
 7 9 |         Csak addig volt irtózatos, míg a dördülése el nem hangzott.
 8 9 |          feszegetjük, nyitogatjuk, míg végre elromlanak. Értitek-e,
 9 11|      csitítgatták, sokáig tartott, míg - durcásan és sötéten -
10 13| mozdulatlanul és némán ültünk így, míg megszoktuk a sötétséget,
11 13|        sötétben van. Várnunk kell, míg a hold ezüstlámpása lassan
12 14|      cukrokat égettünk mindketten, míg a barna lé belesustorgott
13 15|     sapkáját mélyen szemébe húzva, míg a bámészkodók izgatottan
14 16|       Aztán nézelõdött, köhécselt, míg lassan és szomorúan - a
15 16|           a fekete végtelenségben, míg egy este a kapu elõtt álltak
16 17|           és órák hosszáig néztem, míg süket és vak nem lettem,
17 17|           süket és vak nem lettem, míg bele nem butultam a víz
18 19|            itt a márványasztalnál, míg õ távol volt, rá se gondolt,
19 19|  agyvelejében. Errõl gondolkozott, míg megvirradt. A hold még mindig
20 19|           egy végtelenség telt el, míg visszajött. A villák és
21 20|         csattant át két emberbe, s míg a szerelmesek rózsaszínûek
22 27|            rá, sarokba szorította, míg neki kegyelemért kellett
23 29|       játszani kezdett. Megvártuk, míg besötétedik. Ekkor az orvos
24 30|           Úgy unom magamat. Siess, míg este nem lesz. Mert jön