Fejezet

 1 32|                CSAK EGY KIS FEHÉR KUTYA~Egy kis állomáson - a fürdõtelep
 2 32|          Ekkor tûnt fel az idegen kutya.~Az idegen kutya egy családdal
 3 32|           idegen kutya.~Az idegen kutya egy családdal jött, amely
 4 32|         stréberszemekkel. Elegáns kutya, egy kissé vidékies, a nyaklánca
 5 32|           szeretek ismerkedni.”~A kutya gyors iramodással a sínek
 6 32|   Csettintettem az ujjammal. De a kutya - se szó, se beszéd - továbbment.~
 7 32|          sorompónál értem utol.~- Kutya - mondtam neki, már nem
 8 32|       félszeg szavakat dadogok.~A kutya nedves orrával megszagolta
 9 32|      fontos.”~De én erõsködtem. A kutya pedig a fejét rázta, s megformálta
10 32|   határtalan. Lám, ez a kis fehér kutya is úgy sétál itt az állomáson,
11 32|        múlva ismét elõttem volt a kutya.~- C... c... c - kedveskedtem
12 32|     szájamat.~- Ostoba - mondta a kutya -, még a nyelvemen se tudsz.
13 32|         gyere, drága kutyuskám.~A kutya azonban azért se jött. Pár
14 32|     mondtam neki könnyedén. A kis kutya egy lépést közeledett, és
15 32|         kávé mellõl csentem el. A kutya megszagolta, megvetõen otthagyta,
16 32|           az életem, ha egy ilyen kutya is megvet? Nem azért dolgoztam
17 32|  legnagyobb fájdalma lett, hogy a kutya, a kedves fehér kutyus közönyösen
18 32|          kell ismerkednem vele.~A kutya ravaszul visszasompolygott
19 32|         mi történik.~Jött, ment a kutya, hol hozzám, hol a családhoz,
20 32| kiáltottam és elfordultam tõle.~A kutya a padra ült. Kissé haboztam
21 32|  beszálltam.~„Csak egy kis, fehér kutya - dörmögtem magamban -,
22 32|         dörmögtem magamban -, egy kutya, egy buta állat.”~Az állomáson
23 32|  kendõlengetve búcsúzott tõlem. A kutya pedig a vonat elé állott,
24 33|     mellette, meg is szagolják, a kutya ugatja, és õ mégse mozdul