Fejezet

 1 4 |    múlva hallja, amint kezemet csendesen a kilincsre teszem. Én belépek.
 2 4 |        érteni kell. Elõször is csendesen leteszem a kalapom, a sétapálcám,
 3 5 |      mezõn állt egy dombon, és csendesen dünnyögött, inkább magának,
 4 16|  Menjen haza, öregem - mondtam csendesen. - Majd holnap.~Az öreg
 5 16|   álomvilágban éltek.~Finoman, csendesen mesélt az öreg.~- A kékszemû
 6 17|        mondotta, halkan, olyan csendesen, hogy talán maga is alig
 7 19|  inkább hátrált. Magában pedig csendesen megfogalmazta a mondókáját:~„
 8 19|        a korlátnak dõlt.~Aztán csendesen mondta:~- Nem.~1910~ ~
 9 20|     nem veszi észre õket. Ment csendesen. A társaságban pedig lehetõleg
10 20|        dohányszitáját, s a fiú csendesen tovább szívta a kialudt
11 20|      levelet. A halottat pedig csendesen elfelejtették. A fotográfiáról
12 20|        egy becsukott könyvvel, csendesen maga elé bámulva.~„Hátha
13 20|    lámpa alá tartotta.~5~Aztán csendesen odaállította a halott arcképe
14 21|        nyugodtabb életem volt. Csendesen szívtam el az esti szivarom,
15 21| képeket nézte. Pityergõ száján csendesen vajúdott valami. Csücsörítette
16 24|      elõle. Követte õt. A diák csendesen megadta magát. Kísérõ árnyéka
17 24|     vidám.~- Krisztina - szólt csendesen.~- Drágám - mondta a leány,
18 27|           A dühös hím - mondta csendesen.~2~A dühös hím letette a
19 28|  Elnevetik magukat. Táncolnak. Csendesen az ablakhoz sompolyognak,
20 29|      láz volt beszédében.~Apja csendesen mondta:~- Mindig ilyen badarságokat
21 30| amelyekbe nem lépsz be többet. Csendesen zokogtál egy ablakon.~(...
22 30|  jobban láttam.)~- Reggel felé csendesen utánad lopózott. És az udvaron
23 32|  Vállat vontam. Késõbb azonban csendesen utánasompolyogtam. A vasúti
24 34|       ne essék.~A hivatalnokok csendesen helyeselnek. Szépnek találták