Fejezet

 1 1 |          csókolództak, két féktelen, boldog gyerek.~Az asszony türelmetlenül
 2 1 |            egy csintalan szellõ. Két boldog, álmodó szeme az enyhe égbolton
 3 1 |              mondott:~- Hiszen olyan boldog vagy. Te sohase voltál beteg.~
 4 1 |          szépnek látta az életet, és boldog volt, és örült, mintha egy
 5 2 |           fakult, s látszott, nagyon boldog lenne, ha sohasem ébredne
 6 4 |     érettségi banketten? De legalább boldog vagy-e, édes öregem?~AGGLEGÉNY.
 7 4 |              látom az orrodról, hogy boldog vagy, öregem. Ej-ej, ki
 8 4 |             rám néz.~FÉRJ. Te igazán boldog lehetsz.~AGGLEGÉNY. Megfogom
 9 4 |             fejem, de azért... azért boldog vagyok. Olyan könnyû...
10 10|            nekünk. Mi lesz: mi lesz, boldog Isten? Az órámra néztem.
11 13|        egymást... Az arcuk sápadt és boldog volt, mint az alvóké. Aludtak.~-
12 13|              bírna sírni...~- Nagyon boldog vagyok. A vendég, akit várunk,
13 13|            fiú, aki olyan szomorú és boldog, mint maga a Szerelem.~-
14 15|          csicsergést hallott, valami boldog, különös hahotát.~Egy fiatal
15 17|               s látszott, végtelenül boldog, hogy megértem. Lassan kisétáltunk
16 18| mazsolaszõlõt, a csokoládét. Ebben a boldog teliségben, a jólét ragyogásában
17 18|             rettenetes skálájához.~- Boldog vagy.~- Igen - mondta -,
18 18|           múlva találkoztam Ábellel. Boldog volt, ragyogó, kedves. Némán
19 20|        varangyot. Bella most majdnem boldog volt.~A levelet azonban
20 20|         halotté a szemfödõbõl. Mégis boldog volt. Foga szorgalmasan
21 21|             csodálkozott, hogy olyan boldog. A téli esték zsolozsmaszerû
22 26|              valami derûs, egyszerû, boldog.~Az üvegburás barokk órát
23 28|             könnyezik, mutatja, hogy boldog. Vacsorára terítenek. Mindnyájan
24 34|               az akták, a számlák, a boldog, szabad vasárnap délutánok,