Fejezet

 1 1 |         a harcot. Kíváncsi volt arra, miért nem szabad átlépni
 2 2 | borzongás szaladt végig a hátán arra a gondolatra, hogy egész
 3 8 |  hunyorgatnia, míg újra látott. Arra is emlékezett, hogy a padlón
 4 9 |      Régóta vizsgálom magam, és arra várok, hogy lezárjam számadásomat.
 5 9 |          Elfúl a lélegzetem, ha arra gondolok, hogy talán meghátrálok.
 6 13|       Valami félelem fog el, ha arra gondolok, hogy mindig ide
 7 14|      kékség összeölelkeztek, és arra gondoltam, hogy ily szeles,
 8 14|     meddig tartott ez így. Csak arra emlékszem, hogy egyszerre
 9 17|       itt kell maradnom. Mintha arra is emlékeztem volna, hogy
10 19|    bukdácsolt viharos habokban. Arra gondoltak mind a hárman,
11 19|         a tükörben. Ez a kép is arra intette:~- Nem, nem, nem.~
12 20|          Az ismeretlen tisztelõ arra is kíváncsi, minõ az arca,
13 22|      törõdött az idõvel. Inkább arra gondolt, miért kell itt
14 23|         könyv, melyet olvastam. Arra gondoltam talán, hogy egyszer
15 24|       alázatosabb lett a vágya. Arra gondolt, hogy csak a koporsóját
16 28|         morzsol szét a szemében arra a gondolatra, hogy nemsokára
17 30|         ottmaradt melletted. Te arra is emlékszel, mikor átmentetek
18 32|    kaláccsal. Ijedten gondoltam arra, hogy mit csinálok ezen
19 33|          nem találom bennük, és arra is emlékszem, hogy otthon
20 33|         és köptem.~Közben pedig arra gondoltam, hogy egy vaskalapácsot
21 33| nézegetve, mosolyogva gondoltam arra, hogy a baba fejére akartam
22 34|   papírokat, és boldogan gondol arra, hogy esztendõre okvetlenül
23 34|         egy mámorra emlékezett. Arra a mámorra, mely a kloroform
24 34|         illatából született, és arra a pillanatra, mikor egy