Fejezet

 1 4 |        lármásak.~FÉRJ. hidegen. Tudom.~AGGLEGÉNY. Azután az asszony
 2 4 |  tavasszal annyi leány van. Nem tudom, észrevetted-e, hogy ezek
 3 5 |        furcsa humor rejlett. Én tudom, hogy õ maga is finom, úri
 4 9 |          ahol apám aludt. Ma se tudom, mi vitt rá, hogy a végzettel
 5 9 |    titkolódzó életbõl. Magamról tudom, mert engem is elfog az
 6 14|          Megfogtam a kezét. Nem tudom, meddig járkáltunk. A sínek
 7 14|       sötétebb és hidegebb.~Nem tudom, meddig tartott ez így.
 8 17|      padra roskadtam. Magam sem tudom, hogyan. De akkor már egész
 9 17|  embereket is mind ismertem. És tudom, késõ éjjel egy rezgõ fejû,
10 18|            Kérlek - feleltem.~- Tudom, hogy nagy szívességet teszel.
11 25|      pincért.~- Kik ezek?~- Nem tudom.~Fölhajtottam az undok bort,
12 25|        sötét folyosón. Most már tudom, ki volt az.~A vér megdermedt
13 25|       el igazán a rettegés. Nem tudom, hogy mi történt, csak azt,
14 27|      kicsit gondolkozott.~- Nem tudom... Mért kérded?~Kissé elõrementek
15 27| remegése.~- Hol van most?~- Nem tudom.~- Valahol leskelõdik. Talán
16 29|         fiadnak?~- Mi baja! Nem tudom. Senki sem tudja. Két évvel
17 30|      mint az urak a borral. Nem tudom, de mindenki kicsit szomorú
18 30|      anyuska, róla. Én kívülrõl tudom és emlékszem reá. Lásd,
19 30|      Honnan tudod, fiacskám?)~- Tudom, tudom. Azt is tudom, hogy
20 30|      tudod, fiacskám?)~- Tudom, tudom. Azt is tudom, hogy megölelted
21 30|            Tudom, tudom. Azt is tudom, hogy megölelted az ajtódat,
22 33|       jelent ez a név, és ma se tudom. Hiába bújom át a meséskönyveket,
23 33|         értettem, miért. Ma már tudom. Ez azt jelentette, hogy