Fejezet

 1 4 |          meg a villanyt, úgy vár rám. Negyedóra múlva hallja,
 2 4 |      alvást, és pillái mögül néz rám. Ó, te nem tudod, mi az
 3 4 |          Érzem a sötétben, amint rám néz.~FÉRJ. Te igazán boldog
 4 6 | gyerekpólyában sír, és szomorúan rám mered, mint egy nagy-nagy,
 5 10|      pedig - nem tudtam, miért - rám zárta, aztán lábujjhegyen
 6 12|       fantáziált. Nevetve nézett rám:~- Hol a vörös szék?~- Itt
 7 13|          és mindig erõsebben néz rám. Már olyan fekete, hogy
 8 14|          most már nem haragudott rám. Vezetni kezdett. Megfogtam
 9 14|          kis prémes bundámat, és rám adta. A félkarjával felkapott,
10 16|       tágra nyílt szemmel nézett rám.~- Igen, maga sohase írta
11 21|   egyszerre felém fordult. Aztán rám tekintett, talán, hogy magánya
12 23|  közönyös, idegen szemmel nézett rám és a sápadt fiúra, kit egy
13 25|         õket, még egyre bámultak rám, mindig erõsebben, halkabban,
14 25|  ereimben. Emelte iszonyú kezét, rám mutatott.~- Te vaddisznó -
15 25|      csodálkozó szemekkel nézett rám. Aztán ezt mondta:~- Kit
16 25|      szivart. Zavartan tekintett rám:~- Bocsánat, kérem, de egy
17 26|     kéksége. Leányok mosolyogtak rám, sokkal erõsebben, kedvesebben,
18 26|     dadogtam. Csodálkozva nézett rám.~- A halottól - suttogtam
19 32|      melléje ültem. Egyik kamasz rám bámult. Már a könyökünk
20 32|         aki csak azért se nézett rám. Az apa azonban felém fordult,
21 32|           Füttyentettem neki, de rám se hederített. Helyette
22 33|     sápadtan.~A baba nem figyelt rám. Igazgatta a frizuráját,
23 33|          nem szeretnek. Hallgass rám. Én vétkeztem ellened. Egyszer