Fejezet

 1 1 | kinyújtózhatott saját lakásában, melyet ízlésesen, selyemmel és
 2 4 |         bámulták saját életüket, melyet eddig nem éreztek. Mind
 3 6 |      kellett keresztülhaladnunk, melyet színes üvegkapu választott
 4 6 |   irgalom tündére szállt közénk, melyet eddig még nem ismertünk,
 5 18|      olajszerû bor sárgaságához, melyet vízzel elegyítenek.~Errõl
 6 18|         a földön a vörös rózsát, melyet elsõ találkozásuk óta mindig
 7 19|      Wieniawski Legendá-ja volt, melyet mind a ketten oly nagyon
 8 19|    süttettek a háziasszonyukkal, melyet újságpapírba göngyölve kivittek
 9 19|          sírdombra emlékeztette, melyet felvert a dudva, besüppedt
10 19|       fényesen, mint két mécses, melyet a hája táplál. Nem tudta,
11 21|        akart volna, egy újságot, melyet sohase hallottam, s egyszerre
12 22|     kezében az ország almájával, melyet halottan is görcsösen szorongatott
13 23|      örült is ennek a tallérnak, melyet - szegény koldus - vakon
14 23| értelmetlennek tetszett a könyv, melyet olvastam. Arra gondoltam
15 26|      intettek a virágos gallyal, melyet kezükben hoztak a délutáni
16 27|     csínyjeirõl, a revolverérõl, melyet állandóan a zsebében viselt.
17 31|   hasonlított ahhoz a börtönhöz, melyet a hosszú tengeri út alatt
18 31|         virág akadt a lábuk elé, melyet kegyetlenül tépett le valamely
19 31|       szalmafonatos rumosüveget, melyet a tengeri úton hoztak magukkal. -
20 34|     névtelen keserûség fogja el, melyet nem tud szavakba foglalni,
21 34|        tükörben piros mellényét, melyet tegnap vett, s úgy találja,
22 34|      neki a kioperált testrészt, melyet az almáriumba zárt, s áhítatosan
23 34|   haragját, a színtelen hangját, melyet pulykarikácsolássá torzított