Fejezet

 1 1 |        egy ezüstcsövön erõs és finom parfümöt permetezett a bútorokra.
 2 2 |       tóhoz, hajnali fürdésre. Finom, sápadt legénykék jöttek
 3 5 |       Én tudom, hogy õ maga is finom, úri szánalmat érzett minden
 4 7 |       lassanként megöregedett. Finom, fehér bõre kicserepesedett.
 5 9 |        szerszám a pisztoly, de finom hangszer, mellyel a jövõ
 6 11| végigtapogatta a kártyát, és a finom ujjakban újra felébredt
 7 12|  hosszú éjszakákon át. Vékony, finom bambusznádból volt, s a
 8 13|     vettem észre a képen azt a finom, öntudatos mosolyt, amely
 9 15|   Görnyedt és tipegõ, mint egy finom rokokófigura, még mindig
10 15|       jobban az idõ szállingó, finom hajporával. Újra hallom
11 15|      Megveti ágyamat, babrál a finom üvegpoharak és porcelánok
12 15|     éles nagyítóüveggel nézett finom szerkezetükbe, s finom táblaolajjal
13 15|  nézett finom szerkezetükbe, s finom táblaolajjal kente be fogaskerekeiket,
14 15|        gondolta el, hogy Viola finom kezei ezt a bozontos száraz
15 18|    odavetve. Mindez nem vall a finom és kedves Ábelre. Ez vérmes
16 19|       fehér szalaggal köríti a finom zsiradék.~Ezt látta egyszer
17 22|  csendéletet. Bámulta a király finom, tojásdad arcát, a homlokát,
18 22|   tudta volna kimondani õket a finom és fáradt szájával, így,
19 24|    tetszett. A cilindereken is finom üvegréteg csörgött. Bevont
20 24|       a széken, vagy a földön, finom, gyengéden szeplõs arcát
21 26|     szélét megnedvesítve vele, finom mosollyal, nem minden grácia
22 27|      halvány és áttetszõ bõrû, finom arccal, leányos porcelánfülekkel.
23 31|   ötletét, a csípõs, hitetlen, finom ötletét, és nem találta.