Fejezet

501 34|              is megemeli a kalapját. Nem szép ember. Az orra pisze,
502 34|           keserûség fogja el, melyet nem tud szavakba foglalni, csak
503 34|            Az orvos beszél hozzá, de nem érti, mit. Egy másodperc
504 34|          hármat, aztán négyet.~Aztán nem lát semmit.~Másnap reggel.~-
505 34|     halkabban.~Kovács jól hallja, de nem felel. Felelet helyett kinyitja
506 34|              el az eseményt. Mert az nem úgy van, ahogy mi, laikusok
507 34|             magát, de az ember végre nem járhat rongyosan. Táplálkozni
508 34|            Kartársai csitítják, de õ nem tágít.~- Egy beteg emberrel
509 34|     hivatalfõnöknek is fülébe jut.~- Nem értem magát - mondja neki. -
510 34|               és hazamegy. Két hétig nem is mutatja magát a hivatalban.~-
511 34|           ügyét, de ebben az esetben nem lehet engednem, márcsak
512 34|           valaki ujjat húzzon velem. Nem a saját személyemért. Hisz
513 34|            tudják, hogy nekem igazán nem fontos, megbillenti-e a
514 34|        kalapját Kovács úr, vagy sem. Nem is döntök ebben a kérdésben.
515 34|         bízom, kinek van igaza, s én nem kételkedem, hogy ezek a
516 34|              az utcán, állás nélkül.~Nem tudott mihez fogni. Késõbb
517 34|               két kis szobában, ahol nem égett a kályha, kormosan
518 34|             elgondolkozik az életén. Nem volt szép az élete. Folytonosan
519 34|             baj ezért szakadt rá. De nem bánja. Meg van elégedve