Fejezet

 1 1 |      hallott. Fehér ruhában, fehér arccal idegenül járkált a szobában,
 2 1 |           az egészségtõl kegyetlen arccal, s megtapodják a szenvedõk
 3 2 |         tátott szájjal és pityergõ arccal bámult a magasba:~- Szomorúfûz.~
 4 3 |        Síró, gyermekesen eltorzult arccal nézett a feleségére. Szeretett
 5 5 |          mi megmosdottunk, s beteg arccal kószáltunk tovább a mezõkön
 6 7 |             Végre egy este szomorú arccal mondta az anyjának:~- Beálltam
 7 10|  meggyújtotta a lámpát, s közönyös arccal körültekintett. Észrevette
 8 11|        kártya, és a gyerek lángoló arccal mámorosan turkált a piros-zöld
 9 11|            kártyaalakok bosszúálló arccal meredeztek rá, mint a betörõk
10 12| egészségesen, a hidegtõl kicsípett arccal. Okos nyugalma pár pillanatra
11 15|           talpig hófehérben, fehér arccal és fehér hajjal. Görnyedt
12 18|      kövérkésen, rózsaszínû, fehér arccal, mint valami jól táplált
13 19|        estén azonban Mózes ragyogó arccal rontott be.~- Van nõ.~-
14 19|        magát meggémberedve, foltos arccal a tükörben. Ez a kép is
15 22|          ezzel a sápadt és züllött arccal, ezzel a vézna testtel azt
16 23|         zavartan állt ott, horpadt arccal, mint egy lelottyadt léggömb.
17 23|         egy barna szobor, petyhüdt arccal, lógó emlõkkel, egy nyugalmas-ijesztõ
18 24|     ölelkezések után másnap szürke arccal és keserû szájjal ébredt.~
19 27|            és áttetszõ bõrû, finom arccal, leányos porcelánfülekkel.
20 28|      utcára. Szerencsétlenül esik, arccal az aszfaltra. Körülötte
21 28|           már pityeregnek. Gyászos arccal tesznek-vesznek a haldokló
22 32|          unalmas fráter.~Eltorzult arccal, ökölbe szorult kézzel bámultam
23 34|       fordult a betegsége. Savanyú arccal fogadta vendégeit is. Fejét