Fejezet
1 1 | ideges és türelmetlen volt. Szemei forrón és nedvesen világítottak,
2 1 | a haragvó férfit. Fekete szemei villámlottak. Mindegyik
3 3 | nézett, barna, becsületes szemei elérzékenyültek, és újra
4 5 | szemellenzõt viselt, mert a szemei napról napra gyengébbek
5 5 | kijönni. Nagyon rövidlátó szemei meg egészen gyerekessé tették,
6 5 | napokig feküdt az ágyban, a szemei is mindig gyöngébbek lettek.
7 7 | fehér bõre kicserepesedett. Szemei vörösek lettek a gõztõl,
8 7 | volt a visszaemlékezéstõl. Szemei tompán csillogtak kövér
9 12| egymásra tekintettünk. A szemei, az õ okos, szép kék szemei
10 12| szemei, az õ okos, szép kék szemei kancsítottak.~Ettõl kezdve
11 13| bementem a zongoraszobába, szemei vörösek voltak a virrasztástól
12 15| év múlt el.~A toronyórás szemei még mindig azzal az acélos
13 16| már láthattam arcát. Ó, a szemei milyen érdekesek. Ezekbõl
14 16| változott. Arca is sáros. Szemei pedig - szelíd, kedves,
15 16| porcelánfehér. Máriának hívták. Szemei melegek, barnák, mindig
16 26| alig élt huszonnégy órát. Szemei kinyíltak a tavaszra, és
17 26| a tavaszra, és meghalt. Szemei is kékek voltak, mint a
18 27| és a szépség ideáljához. Szemei úgy ragyogtak, mint az apró,
19 27| öntudatába, mert akkor a szemei felszikráztak, jelt adtak
20 27| feleségétõl érzékeny búcsút vett. Szemei szinte könnybe lábadtak
21 27| hangja rekedt lett, és a szemei kialudtak. Megszûnt a villamos
22 33| Hamuszürke szarkalábak sötétedtek szemei alatt. Ruhái, amelyek még
|