Fejezet

 1 1 |       ideges és türelmetlen volt. Szemei forrón és nedvesen világítottak,
 2 1 |          a haragvó férfit. Fekete szemei villámlottak. Mindegyik
 3 3 |         nézett, barna, becsületes szemei elérzékenyültek, és újra
 4 5 |       szemellenzõt viselt, mert a szemei napról napra gyengébbek
 5 5 |         kijönni. Nagyon rövidlátó szemei meg egészen gyerekessé tették,
 6 5 |       napokig feküdt az ágyban, a szemei is mindig gyöngébbek lettek.
 7 7 |       fehér bõre kicserepesedett. Szemei vörösek lettek a gõztõl,
 8 7 |        volt a visszaemlékezéstõl. Szemei tompán csillogtak kövér
 9 12|          egymásra tekintettünk. A szemei, az õ okos, szép kék szemei
10 12|       szemei, az õ okos, szép kék szemei kancsítottak.~Ettõl kezdve
11 13|        bementem a zongoraszobába, szemei vörösek voltak a virrasztástól
12 15|          év múlt el.~A toronyórás szemei még mindig azzal az acélos
13 16|         már láthattam arcát. Ó, a szemei milyen érdekesek. Ezekbõl
14 16|         változott. Arca is sáros. Szemei pedig - szelíd, kedves,
15 16|   porcelánfehér. Máriának hívták. Szemei melegek, barnák, mindig
16 26|         alig élt huszonnégy órát. Szemei kinyíltak a tavaszra, és
17 26|           a tavaszra, és meghalt. Szemei is kékek voltak, mint a
18 27|          és a szépség ideáljához. Szemei úgy ragyogtak, mint az apró,
19 27|          öntudatába, mert akkor a szemei felszikráztak, jelt adtak
20 27| feleségétõl érzékeny búcsút vett. Szemei szinte könnybe lábadtak
21 27|          hangja rekedt lett, és a szemei kialudtak. Megszûnt a villamos
22 33| Hamuszürke szarkalábak sötétedtek szemei alatt. Ruhái, amelyek még