Fejezet

 1 1 |                   az asszony, és bágyadtan mosolygott.~Egy hónap után már szabad
 2 1 |                     Aztán értõen Zsitvayra mosolygott. Mintha egy közös titka
 3 2 |           moslékját, a szemetet.~De õ csak mosolygott.~Végre jött a rendõr.~A
 4 3 |                 talán kételkedett magában, mosolygott, nem értette a helyzetet,
 5 5 |                  szelíden, nagyon szelíden mosolygott. Csak az alvók tudnak így
 6 5 |                folyt volna vér helyett, és mosolygott, finoman és titokzatosan,
 7 7 |                    de a szája szöglete már mosolygott. A habok locsogása delejes
 8 16|                   itt jelent meg. ~Az öreg mosolygott.~- Dehogynem. Határozottan
 9 17|                    A kérdéseimre többnyire mosolygott.~Aztán kávéházba mentünk.
10 18|                    pályaudvarnál pedig már mosolygott. Ábel a diadala biztos érzésében
11 18|                   arcképet, és megmutatta. Mosolygott.~Mit akart ezzel? A nõ szép
12 19| kérésre-könyörgésre végre a szájába vette. Mosolygott. Aztán olyan arcot vágott,
13 27|                  hamis haját, és szomorúan mosolygott.~Dús hajzuhatagon járt a
14 27|                    megcsókolta õt. Õ pedig mosolygott. Egyáltalán mindig mosolygott.
15 27|              mosolygott. Egyáltalán mindig mosolygott. A kaszinóban gyakran félrehívták,
16 27|                  veszélyére, de õ ekkor is mosolygott. A társaságban is mosolygott.~
17 27|               mosolygott. A társaságban is mosolygott.~Mikor egymagában volt,
18 27|                  egymagában volt, akkor is mosolygott. Mosolygott törhetetlenül,
19 27|                 volt, akkor is mosolygott. Mosolygott törhetetlenül, állandóan,
20 27|                barátmalmozott szelíden, és mosolygott, nevetett, röhögött. Ez
21 29|                Álmodtam.~- Mirõl?~Az orvos mosolygott.~- Itt vannak - kiáltotta,
22 29|                    egy darabig integetett, mosolygott ránk, mintegy biztosítva,