Fejezet

 1 1 |      enyhe égbolton tapadt, mely szelíden és kéken nézett vissza reá.
 2 5 |     ádámcsutkás nyaka volt -, és szelíden, nagyon szelíden mosolygott.
 3 5 |      volt -, és szelíden, nagyon szelíden mosolygott. Csak az alvók
 4 5 |        világra. A csillagász fia szelíden, összefont karokkal állt
 5 5 |        egészen elmaradt mögötte. Szelíden kanyargó nyárfasorban, fülledt,
 6 9 |      lába elé roskadtam. Az apám szelíden megfogta a kezem, megcsókolt,
 7 10|        nézett:~- Marha! - mondta szelíden, azzal az angyali gyöngédséggel,
 8 13|         teszi kezét, leül közénk szelíden és búsan az üres székre.
 9 14|       utcasarkon toppant elém, s szelíden ragadta meg a karomat.~-
10 14| könnyeimet, és elengedett. Olyan szelíden engedett el. Három lépést
11 16|         Levette téli sapkáját, s szelíden ragyogott föl kopasz feje.
12 19|         és nézte a barátját, aki szelíden szunnyadt, öreges komolysággal,
13 19|    gondolkozott, s egyszerûen és szelíden csak ezt akarta mondani:~„
14 20|      nehéz szagú vásznakat pedig szelíden teregette magára, és ezek
15 20|         a halott nem haragudott. Szelíden, megértõen, bánatosan tekintett
16 21|       Buta vagy, Rózsi - mondtam szelíden és mélabúsan. - Menj haza.~
17 21|           és inkább néma maradt.~Szelíden segítettem neki:~- Szeretsz?~
18 22|       szobornak, mely a csöndben szelíden intett neki. A magyar fiú
19 27|        kereveten, barátmalmozott szelíden, és mosolygott, nevetett,
20 30|          atlaszszalagra, amelyet szelíden simogattál.~(...Hiszen ezt
21 30|           Hogy sír”... mondottam szelíden, s megsimogattam a haját.)~-