Fejezet

 1 1 |         jobban szereti” - gondolta magában.~Féltékeny volt rájuk. Ezt
 2 1 |      voltam ilyen szép” - suttogta magában. Aztán az urára gondolt.
 3 3 |            kissé talán kételkedett magában, mosolygott, nem értette
 4 7 |             A tenger... - suttogta magában fázékonyan, hitetlenül,
 5 8 |       méregette õket. Ezt gondolta magában:~„Érthetetlen, milyen gyerekesek
 6 8 |          ezek bolondok! - gondolta magában. - Hisz ezek egytõl egyig
 7 18|       térnél még fanyalogva mondta magában:~- Családanya.~Késõbb az
 8 18|        biztos érzésében ezt mondta magában:~- Az enyém.~Mind a ketten
 9 19|           is így aludt” - gondolta magában Mózes, és elfújta a gyufát.~
10 19|          mondta, s inkább hátrált. Magában pedig csendesen megfogalmazta
11 22|          némán.~„Király - gondolta magában -, király. Mi lenne, ha
12 24|      gondolt. Kicsit szepegett így magában. Újra fájdalmas erõvel fogta
13 24|         visszajönne!” - sóhajtotta magában.~Este maga elé tette a ruháit,
14 27|            A dühös hím” - gondolta magában.~Elõrehajolt, hogy jobban
15 27|         Minõ alattomos” - gondolta magában.~Egyszer látta õt az utcán.
16 27|     bölcselet vázlatát dolgozta ki magában, de nem szólt senkinek,
17 27|           feleségét.~„Most - szólt magában a fiú -, most...”~A férj
18 30|       jövõd volt, s aki látja most magában a múltadat, mereven tekintett
19 31| lámpagyáros, egy ötletet köszörült magában, amit alkalmas pillanatban
20 31|    fõmarsallja.~„Az õr” - gondolta magában George, és hozzálépett.
21 34|           illata.~Sokszor gondolja magában, hogy minden baj ezért szakadt