Fejezet

 1 4 |      eddig nem éreztek. Mind a ketten roppantul józanok és szomorúak.~
 2 10|      Az Üllõi úti diákszobában ketten tanácskoztunk. Bálintról
 3 13| udvarlásomat, amelyrõl csak mi ketten tudunk. A viszonyunk azonban
 4 13|     Most mezõn sétálunk mind a ketten, viharos napfényben, kacagó
 5 15|  pillanatban haltak meg mind a ketten.~Az óra is, és az ember
 6 16|        sokáig, minthogy mind a ketten valami furcsa álomvilágban
 7 18|    magában:~- Az enyém.~Mind a ketten leszálltak. Az asszony csöndesen
 8 18|      vendégeim lesztek. Mind a ketten. Itt vannak a likõrök. Ott
 9 19|    orra is. Csodálatos.~Mind a ketten megálltak, és csodálkozva
10 19|      és aztán fizettek. Mind a ketten négy fillér borravalót hagytak
11 19|     indult. Elõzõ estén mind a ketten korán mentek aludni, hogy
12 19|       el egy negyedóra. Mind a ketten gondolkoztak. Az óra éjfélt
13 19|    Kiáltottak egyszerre mind a ketten.~Mohón birtokba vették a
14 19| Legendá-ja volt, melyet mind a ketten oly nagyon szerettek. Bánatosan
15 19| Nehezen indult a játék. Mind a ketten kijöttek a gyakorlatból.
16 19|       mondták egyszerre mind a ketten.~- A nõ, a nõ.~Rövidesen
17 19|  Kedvetlenül üldögéltek mind a ketten, és nézték az õszi esõt.~
18 24|     megcsókolta.~Azután mind a ketten szembe ültek egymással.~
19 24|  hirtelen elhallgattak.~Mind a ketten néztek. A diák felkelt,
20 29|        kiáltott az apa.~Mind a ketten odarohantunk.~Igen, mintha
21 31|        mondotta egykor.~Mind a ketten nevettek. Némán mentek elõre,