Fejezet

 1 1 |              tágan és szomorúan meredt reá. Olyan volt, mint egy örvény.
 2 1 |        szelíden és kéken nézett vissza reá. Kicserepesedett száját
 3 2 |            szikrázó reggel, úgy bámult reá, mintha fáradt, szeptemberi
 4 2 |          nézett.~Egy szomorúfûz hajolt reá.~A csavargó tátott szájjal
 5 2 |             vad a szemük. Azért néznek reá oly sandán. Az orruk a karvalyé,
 6 3 | szemrehányásokat tenni, ajtót mutatni, reá kiáltani, meghurcolni, arcul
 7 5 |        süllyedõben volt a hajónk, csak reá tekintettünk. Ilyenkor csintalanul
 8 5 |                amikor az öreg mûszerei reá szálltak azokkal a hatalmas,
 9 8 |    teaasztalnál két katonatiszttel, és reá se hederítenek.~A bonne
10 13|           mintha sírciprusok borítanák reá árnyékukat. Érezem magát,
11 16|                 Határozottan emlékszem reá. A napra is, a címére is.
12 16|             találnom. Hiszen emlékszem reá. Most már emlékszem. Eszembe
13 16|              minden.~Kíváncsian néztem reá. Beszélni kezdett.~- A mese
14 19|              okulárén keresztül sandít reá, s mágiáról és köpölyözésrõl
15 19|        kiáltott Mózes. - Emlékszel még reá? Minden reggel meglestük
16 20|            Majdnem tisztelettel néztek reá. Bella ilyenkor felemelte
17 30|            kívülrõl tudom és emlékszem reá. Lásd, én látom, hogy hét
18 30|                     Most már emlékszem reá. Nem evett semmit.)~- Csak
19 32|                szorult kézzel bámultam reá. Füttyentettem neki, de
20 33|             még csak egyszer gondoltam reá.~A sötét udvarban álltam,