Fejezet

 1 2 |        nyelvét.~Mindössze négyéves lehetett. Fehér, tejbe mosdatott,
 2 3 |          reggel ebben a toalettben lehetett látni. Korán kelt, és délig
 3 8 |        lakomájára mentek. Fél négy lehetett.~Ekkor már az utcákra csokoládészínû
 4 10|       tágas volt, egy széket is be lehetett tenni, kényelmesen elfértem
 5 10|          volna már kijönni, de nem lehetett.~Megzörrent a kilincs.~Bálint
 6 11|          kártyagyárból, még érezni lehetett rajta a festék szagát. Szédülõ
 7 11|            volt még, lefeküdni nem lehetett, nem tudtak mit csinálni.
 8 12|       betegszobába, de kényelmesen lehetett kuporogni benn, ha ébren
 9 14|      kezemet a kezébõl, de már nem lehetett. Késõn volt.~Hogy mi történt,
10 18|     elegyítenek.~Errõl a nõrõl meg lehetett állapítani, hogy félénk,
11 18|          vezetõ ajtót, ahonnan nem lehetett belátni a szobába, aztán
12 19|       kinek az arcképét hûen össze lehetett állítani az otthagyott markáns
13 20|           képet küldje el?~Már nem lehetett habozni. A levél le volt
14 22|       vonásokkal, melyeken még ott lehetett az anyja csókja, vagy más
15 23|          föloldó enyhületében. Már lehetett is hallani a röhej indulását,
16 23|            a kínai emberen már nem lehetett segíteni. Mogorván tûnt
17 27|           nem szép. Harmincöt éves lehetett, s állandóan fáradt volt,
18 27| továbbították a központba, s látni lehetett, mikor érnek az öntudatába,
19 29|    himbálódzott és szökdelt, félni lehetett, hogy elragadja õt, és tovább
20 29|          perc múltán már semmit se lehetett látni.~- Én még látom -