Fejezet
1 1 | suhant végig a körúton, s a fiatalasszony a várakozástól
2 1 | bekanyarodott egy kis utcába, s egy térre gördült ki. Az
3 1 | porcelánvázából az ibolyacsokrokat, s a feleségére szórta:~- Itt
4 1 | le szemét a kulcslyukról, s sápadt, ideges és türelmetlen
5 1 | A társalgóba mentek át, s a férje zongorázni kezdett.
6 1 | emberi húsban fürödtek, s most is gyönge vérillatot
7 1 | márványszobros és pálmás szobákon át, s egyszerre csak belebukik
8 1 | férje már elõtte állott, s a vállára tette a kezét.~-
9 1 | sok fûrésszel, fúrókkal s háttérben a csontvázzal
10 1 | kórházzá tette nászszobáját, s az összes emberi nyavalyáknak,
11 1 | újra, megfájdult a feje, s szeretett volna az ajtó
12 1 | jártak végig a szobákban, s az asszony mosolyogva mutatta
13 1 | világát örökre elválasztja, s fázott a gondolatra, hogy
14 1 | egészségtõl kegyetlen arccal, s megtapodják a szenvedõk
15 2 | éhes arcán undor fakult, s látszott, nagyon boldog
16 2 | nyávogással köszöntötte, s ezért gyakran aludt a ligetben,
17 2 | zeneszónál lejtett elõtte, s nem törõdött azzal, hogy
18 2 | káprázatot. Lehajtotta fejét, s azt hitte, késõ, szomorú
19 2 | lopva arcához akarna érni, s nagyon finoman és kecsesen
20 2 | csavargó hunyorított egyet, s valamit mormolt, olyanfélét,
21 2 | csúfondárosan cincogva sikoltozott, s minden üteme lázas istenkáromlás
22 2 | ligeti zene léha akkordjai s a kábító gyermekvisongás
23 2 | évek irtózatos nyomoráért, s kevély örömben vert a szíve.
24 3 | csókra nyújtotta a száját, s ezzel az alku meg volt pecsételve.~
25 3 | humoreszket, detektívtörténetet s karcolatokat, régi és új
26 3 | lila színû nyakkendõkkel, s verseket hoztak egyenesen
27 3 | kiverni, de gyönge volt, s csak ennyit tudott kinyögni:~-
28 4 | AGGLEGÉNY. a füléhez hajol, s élesen, hidegen belésziszegi.
29 5 | rakoncátlanok voltunk, s csillagos õszi éjek után
30 5 | fiát, aki a padon aludt, s ha felszólították, nehezen,
31 5 | hogy félig szántuk is, s csak a szívünk másik felével
32 5 | volna, de mi megmosdottunk, s beteg arccal kószáltunk
33 5 | zöld bársonykabátban járt, s egy kopott mellényben, melyen
34 5 | Túl járt a huszonöt éven, s a lelke még mindig bölcsõben
35 5 | érõ lencséje széttörött, s az állvány csöve most sután
36 5 | Egyáltalában mindig zavartabb lett, s már-már csak madárijesztõként
37 5 | száll, bukdácsolva repül, s nem tud betelni az ég aranyos
38 5 | zongoráztak a régi házunkban, s én kimentem a városerdõbe,
39 5 | kötötte körül a nyakát, s összekereste mûszereit.
40 5 | mint egy nagy képeskönyv, s a csillagász fia már csak
41 6 | aki csak bámul a porba, s nem lát.~Távolabb a huszárok
42 6 | kövér bíró. Egy pillanat, s már itt van. Porszín nyári
43 6 | forr a harag, de félünk, s gégénk úgy összeszorul,
44 6 | csúfolunk, fölajzza parittyáját, s utánaküld még egy színes
45 6 | van anyja? - kérdeztük, s a társaságon hitetlen moraj
46 6 | tulajdon fészkében keresik fel, s ott számolnak le vele. Mi
47 6 | kérdezte a Torday gyerek, s egy zöld lepkefogót emelt
48 6 | orrcsavaró zavarrá savanyodott, s pityergõssé torzította arcunkat.~
49 6 | elõször nem bír aludni, s észreveszi, hogy neki is
50 6 | eddig még nem ismertünk, s egy pillanat alatt átvillant
51 6 | Én a falhoz támaszkodtam, s lehunytam a szememet. Kék
52 6 | bíró, mint a testvérünk, s õ is leemelte szalmakalapját.~
53 7 | Péterke fejében láz cikázott, s a szíve hangosan vert:~-
54 7 | szelektõl hatalmasan kipuffadt, s Péterke mosolyogva rohant
55 7 | régi játék. Húszéves volt, s mégsem unatkozott rá. A
56 7 | Fülére húzta a paplant, s úgy képzelte: az egész ház
57 7 | vörösek lettek a gõztõl, s állandóan könnyeztek.~-
58 7 | Péter összehúzta magát, s lehajtott fõvel elballagott
59 7 | a kék ruhás hajósokat, s az álmos, tétlen vízi életet.
60 7 | megerõsödtek, kissé meg is hízott, s pontos, derék vízi hivatalnoka
61 7 | nõtte körül húsos arcát, s akkor volt a legboldogabb,
62 7 | A tavaszra jött a nyár, s aztán az õsz. Õsszel a Duna
63 7 | színek szürkék, fázósak, s néha októberi estéken különösen
64 7 | állt a kormányzói hídnál, s lehajtotta fejét. Újra érezte
65 7 | vizet egészen egybemosta, s a színek mind ebbe a piszkos,
66 8 | végigtépte nedves hajtincseit, s ez nagyon fájt. Végül elkészültek,
67 8 | kocsi ablakához nyomta, s nyugtalanul nézte az elsuhanó
68 8 | ünnepi izgalmat keltett, s sokáig bámulta az asztalon
69 8 | legyezõjével hadonászott, s folytonosan kacagott. Egyik
70 8 | kicsit biztos a sikerében, s tudja, hogy szellemes, kedves
71 8 | dívány sarkába húzódott, s hallatlan megvetéssel méregette
72 8 | szót sem értett belõle, s nem tudta, haragszik-e a
73 8 | viszketett, szeme égett, s a mellét valami különös
74 8 | kõpor hull a társaságra, s a ház összedõl. Orrában
75 9 | parfümösüvegeket meg a pénzét tartotta, s állandóan elzárta a gyerekszemek
76 9 | különös kegyeletben állott, s nekem talán minden rokonom
77 9 | addig ameddig élhetett, s aztán váratlanul fõbe lõtte
78 9 | remegve vettem a kezembe, s minden szavát megjegyeztem
79 9 | vallásos varázzsal hat reám, s bár az írója filozófiailag
80 9 | kocsin a mi kis városunkba, s aztán, mikor felnyitották,
81 9 | Mikor húszévesek lettünk s elváltunk a vidéktõl, anyánk
82 9 | gondolattal tudok foglalkozni, s ez a gondolat izgat és ijeszt.
83 9 | szalmakalapot viseltem, s én megfogtam a kalapom,
84 9 | ma alkalmatlan az életre, s ezek a sápadt, keskeny kezek
85 9 | megpróbáljunk, ami eszünkbe ötlik, s izgatja a fantáziánkat.
86 9 | a csövet a halántékomra, s elsütöm, mintha csak egy
87 9 | ad vérem megijedt zenéje, s a beléje csattanó ólomgolyó?
88 9 | egyszer alaposan átgondolod, s átfutottál a gondolatláncon,
89 10| Viktor tollat ragadott, s a névjegyére írni kezdett:
90 10| viszketés bujkált a mellünkben, s mi is szerettünk volna sírni
91 10| végigfeküdt a holdfény, s a kémény mellett felbukkant
92 10| Viktor kiszaladt a folyosóra, s egy pillanat múlva visszaosont.~-
93 10| Bálint meggyújtotta a lámpát, s közönyös arccal körültekintett.
94 10| Vállaim közé húztam a fejem, s irtóztató félelem ragadt
95 11| nehezen feküdt a tüdõkre, s valami fülledt gyászt és
96 11| olcsó szivarja jól szelelt, s a felesége mindig varrt
97 11| repedezett viaszosvásznat, s a tintapecsétes zöld zsákból
98 11| hogy a szeme égeti a kezét, s ujjait hirtelenül elrántotta
99 11| fia kezébe került, és föl s alá járkált a sötétedõ szobában.~
100 11| kis üvegtányért hozott, s a rézfillérek csörömpölni
101 11| szédítõ, komoly kártyák, s szeretett volna szabadulni
102 11| betörõk és a gyilkosok, s a torkát szorítgatták. Halomban
103 11| arcocskája lángolt az izgalomtól, s a szája görbületében már
104 11| másik és a harmadik kártya, s szegény kis arcán elsötétedett
105 11| érezte ki a jó kártyákat, s egy villámgyors mozdulattal
106 11| a terepnek, mint régen, s a szerencsét máris a fia
107 12| beteg szemét ne zavarja, s az orvos rendeletére még
108 12| finom bambusznádból volt, s a kertbõl csak véletlenül
109 12| felültették a beteget, s tiszta ágyruhát adtak neki.
110 12| elõvette a kefét, a fésût, s rendbe hozta a haját. Ilyenkor
111 12| kopogása és megrebbenése, s a porral, a melegséggel
112 12| iszonyatosságokba, csak hallgattuk, s már azon is csodálkoztunk,
113 12| elsápadva.~Anyám sírva fakadt, s a zsebkendõjét a szájára
114 12| odaállítottuk az ágya elé, s õ szerelmes ragaszkodással
115 12| miért. Az anyám járkált fel s alá a másik szobában, és
116 12| másik szobába terítettük ki, s mindnyájan valami csöndesen
117 12| vizestálat tartott elénk, s a régi babona szerint mindnyájan
118 13| ember lecsavarja a lámpát, s egyszerre elvesz a tejszínû
119 13| kantározom fel a fantáziámat; s nekivágok az éjszakának.
120 13| reám izgatott éjszakákon, s reggel, mikor bementem a
121 13| kezdett, a szeme kigyulladt, s homlokát halványpiros és
122 13| egész külön életet élnek, s ha Burne-Jones egy halvány
123 13| össze. Sokáig néztem õket, s éreztem, valami állandó,
124 13| örökkévaló van a csókjukban, s akkor is csókolódznak, ha
125 14| ég. A fák pedig fehérek, s lassan remegtek össze, mintha
126 14| mellem még nehezen pihegett, s gyakran felzokogtam.~Lassan
127 14| ég még mindig kék volt, s a fák ágain illatos, fehér
128 14| utcasarkon toppant elém, s szelíden ragadta meg a karomat.~-
129 14| vánkosát is bekönnyezi, s én ezalatt színházba jártam,
130 14| Cigarettára gyújtottam, s nyomban eldobtam. Minek
131 14| liliomok illatoztak a sötétben, s egy kisgyerek játékai hevertek
132 14| voltam, el voltam fásulva, s bármily érthetetlennek,
133 14| levegõhullámok cirógattak, s színes buborékok táncoltak
134 15| hogy arcom kissé elsápad, s mozdulatlanul húzódom meg
135 15| régi ágyat, a régi faliórát s az öreg, francia almáriumokat.
136 15| Újra hallom a hangját, s úgy érzem, négy évvel fiatalabb
137 15| közt, vizet hoz az üvegbe, s azután félénken beszélni
138 15| székemre. Szeret beszélni, s én szeretem hallgatni elmés,
139 15| hol ér véget a valóság, s hol kezdõdik az álom.~Az
140 15| becsülte a derék órást, s évi fizetést és szabad lakást
141 15| nézett finom szerkezetükbe, s finom táblaolajjal kente
142 15| amelyekkel egészen eggyéolvadt, s tán még a szíve verése is
143 15| Soha egy percet sem késett, s így egész Párizs nyugodtan
144 15| azonban gyorsan eltûnt elõlük, s pár perc múlva újra fönn
145 15| élt, az órák altatták el, s az órák keltették föl. Tíz
146 15| szemtelen verebek cikáztak, s bódító melegség szállt a
147 15| lassan háta megett kullog, s nehéz lánccal köti kezeit
148 15| odafordult az agg emberhez, s elkérte kosarát.~- Majd
149 15| számlapokat, óramintákat, s a zsebébe gyûrte. Künn gyönyörû
150 15| zsendülõ erdõk messzeségébe, s elõször vette észre a tavaszt.~-
151 15| Utálatos és csúf volt, s rémülten gondolta el, hogy
152 15| térdepelni, sírni és gyónni, s szõrcsuhát öltve hamut hinteni
153 15| Elõvette a Szentírást, s olvasott azokról a fiatal,
154 15| jártak a fölhúzott acélrugók, s egyszerre csendesebb lett
155 15| sebbel-lobbal rohant elõre, s kora hajnalban delet mutatott.~
156 15| szerkezet egyet percegett még, s mindennek vége lett.~Magam
157 16| íróasztal mellé kuporodott, s elveszett a régi, poros
158 16| Levette téli sapkáját, s szelíden ragyogott föl kopasz
159 16| nem is ebédelt rendesen, s most gyengéden fáj a feje,
160 16| hazaindultam, újra elém botlott, s most már õ szólított meg
161 16| léghuzam söpört át a szobán, s kigöngyölítette a lázas
162 16| elkoptunk ebben a hajszában, s szájunk, arcunk szürke,
163 16| Szemben egy tûzfal fehérlett, s a hajnal mozdulatlanságából
164 16| ébrenlevõk se mernek zajt csapni, s halkan járnak, halkan beszélnek,
165 17| Az ismeretlen megállott, s most alaposan szemügyre
166 17| viselt és egy tengerészövet, s mindegyik ruhadarabja más
167 17| Sok feketekávét rendelt, s egymás után szívta az erõs,
168 17| felülni az elsõ gyorsvonatra, s menni, menni, mindig csak
169 17| lát, idegen nyelvet hall, s úgy érzi, hogy otthon van.
170 17| Nagyszombati gyertyák égtek, s vén olasz papok karingben,
171 17| ismeretlen szemembe nézett, s látszott, végtelenül boldog,
172 17| fölött a vakság sötétsége, s õ a két végtelenség közt
173 17| szép...~Nyújtotta kezeit, s a tengerre mutatott.~- Mennem
174 17| beszállt egy gondolába, s lassan, bizonytalan evezõcsapásokkal
175 18| inkább hever a kereveten, s délelõtt cukrászdában lakik
176 18| bizsergés futott át rajta, s szája különös fintorra torzult.
177 18| Ábel halkan beszélt neki, s az asszony nézte a cipõje
178 18| levegõje tiszta maradjon, s mielõtt eltávoztam, kölnivizet
179 18| zöld, lila selyempárnáimat, s egy puha, nagy vánkost figyelmesen
180 18| is otthonosabbak lettek, s néha-néha már nem is tüntették
181 18| lehelete illata lett volna, s éjszaka a találka emlékét
182 18| egy drága teknõsbéka-fésû, s épp a lábam elé gurult.~
183 19| roppant arányokat öltött, s valami elátkozott várkastély,
184 19| csomag nélkül érkeznek, s a szegény, gyámoltalan öregasszonyokat
185 19| feljönnek lakni Budapestre, s élnek szegényen, diákosan,
186 19| bódorognak az emberek között, s próbálják emlékezetükbe
187 19| voltak. A hajuk is szürke, s most is erõsen pomádézzák.
188 19| papirosokba a kenyeret, s mindenkinek hosszan és szívesen
189 19| visszacsavarták az idõ kerekét, s a múltból él. Egy pillanatra
190 19| benne van a jövendõ is, s benne van a múlt. Nézd a
191 19| belõle. Mózes filozofált, s megszokta, hogy nem érti.
192 19| Összeszedte a csomagjait, s felült a kocsiba.~Az utazás
193 19| történik velük ezen a hajnalon, s az életük kizökken az útjából,
194 19| az elfüggönyözött lámpa s a virradás fényében, gonoszul
195 19| vonatfüst, a köd savanyú illata s az ülések meleg bõrszaga
196 19| belefeküdt a régi ágyba, s örült, hogy még mindig jó.
197 19| közepén a vörös márványkút, s néhol egy-egy színes üvegablak
198 19| szegénységet, a dohos szobákat, s néha, különösen ködös délutánokon,
199 19| okulárén keresztül sandít reá, s mágiáról és köpölyözésrõl
200 19| nemzedékrõl nemzedékre szállt, s a háziasszonyuk, mint a
201 19| Mózes a patikába rohant, s a gyógyszerész szegfûszeg
202 19| körültáncolták az asztalt, s azután lepipiskéltek a földre,
203 19| kinyitották az ablakokat, s bámulták az udvar életét,
204 19| hogy Mózes jobb játékos, s a játszma végén azt fejtegette,
205 19| villamosok tele vannak, s mindig ellenkezõ irányba
206 19| más kalandja nem akadt, s ennek a szomorú ígéretnek
207 19| támadt. Feláldozza magát, s kimenti õket a zavarból.~-
208 19| élet. Felpezsdül a kedv, s a meleg napsugaraktól elpárolog
209 19| mindig volt és mindig lesz s mindig ugyanaz, s boldogan
210 19| mindig lesz s mindig ugyanaz, s boldogan és pirosan kacag,
211 19| Késõbb, ha minden jó van, s az ember érzi lába alatt
212 19| kellemes is rágondolni, s elmulat vele.~Csak haza
213 19| kifut a konyhában a tej, s ez ájulatos bûzt terjeszt
214 19| hogy a kormány ellenségei, s titkos iratokat másolnak.~
215 19| eltakarítsa a kenyérhulladékokat s a tányérokat.~Aztán ismét
216 19| egyszer megijedt valamitõl, s most örökké ilyen ijedõsen
217 19| besüppedt és kipúposodott, s csak két szem pislog belõle
218 19| homályos tükörablak elõtt, s egy kicsit összeborzongott.
219 19| hogy ivott vagy kártyázott, s mérges, hogy abba kellett
220 19| Mózes kicsit gondolkozott, s egyszerûen és szelíden csak
221 19| fiatalságomat.”~De nem mondta, s inkább hátrált. Magában
222 19| fürtjeimért, a karcsú derekamért s a fiatal szájam csókjaiért,
223 19| bûntársai a lázító életnek, s ezért most fogadja, uram,
224 19| egyszer ránézett a szobára, s aztán lassan átölelte tekintetével
225 19| messzeségek felszínén lebegve, s úgy érezte, hogy mindent,
226 20| pálmák alá, ajtók mellé, s csak akkor szólt, ha kérdezték,
227 20| belõle a húga fotográfiáját, s hirtelenül belecsúsztatta
228 20| patakvizet ivott volna, s miután betelt a hûvösséggel
229 20| a tárgyakhoz alig érve, s a pillantása már egy búcsútekintet,
230 20| csattant át két emberbe, s míg a szerelmesek rózsaszínûek
231 20| ágyát, az ingét, a haját, s reggel összeégve, feketén
232 20| idegesség, mikor eljött az este, s szerette maga köré gyûjteni
233 20| pipaállványát, dohányszitáját, s a fiú csendesen tovább szívta
234 20| Karját dereka köré fonja, s azt mondja:~- Ilyennek gondoltalak.
235 20| korábban ment el hazulról, s a szekrényeit véletlenül
236 20| polcolt a tiszta ruhákból, s odatette a régi helyére.~
237 21| félreverték a harangokat, s künn az utcán trombitálva,
238 21| olcsó és émelyítõ parfüm, s nem volt szabadulásom tõle.
239 21| táncoltak a fák, a zöld bokrok, s egészen elfelejtettem õt.
240 21| bevezettem a szobámba, s meggyújtottam a gázt. Ijedve
241 21| melyet sohase hallottam, s egyszerre felém fordult.
242 21| csatakos, szomorú nap emlékét, s az élete örömét beolvasztva
243 22| feketekávét érezte talán, s az ajka széle fanyarul gondolt
244 22| napközben magukba szívtak, s ódon bánatot, fejfájasztó
245 22| mert az õsei pogányok, s kissé csodálkozott, kissé
246 22| és ellenállhatatlanul -, s nem tudott elszakadni tõle.
247 22| milliók következnek utána, s õ egy kapocs a kezdet és
248 23| odasereglettek beszélgetni, s ezek most mind körülvették
249 23| a keleti érdekességeket, s hozzáutaltak mindent, verset,
250 23| novellákat is, németbõl, s egyszer valamelyikünk tréfából
251 23| Állítólag kínaiul csevegtek, s örültek egymásnak. Mások
252 24| jégpályává az aszfaltot, s aztán siralmasan olvadt,
253 24| felnyalábolják, egy kocsiba gyûrik, s reggel máshol ébred fel.
254 24| a latin jajveszékelést, s a csokoládéuzsonnán járt
255 24| Most már sírni se tudott, s a könnyei befelé folytak.
256 24| egy roppant rubin villog, s érzi ezüst nyálának langyos
257 24| millió részre osztotta, s úgy érezte, hogy ebben átélte
258 24| koporsóját látja egyszer, s félve bepillant az üvegablakon,
259 24| tündökölve, szikrázva, s az, aki látta, egy halottra
260 24| Tass Vidor csodálkozott, s nem tudta elgondolni, ki
261 24| Lopva az órára tekintett, s látta, hogy még csak hét
262 24| szemmel ült a pamlagon, s a szõnyeg mintáit nézte.~
263 24| mint egy kis automata - s ez nem csalódás - egészségesen,
264 25| nehéz mellel fuldoklik, s szeretne fölébredni.~Az
265 25| voltak az étteremben, sánta s kancsal pincérek járkáltak
266 25| mindig erõsebben, halkabban, s tekintetük, mintha gyûjtõlencsén
267 25| vágyódtam, kiket ismerek, s akik ismernek, hogy belekapaszkodjak
268 25| értem, hogy a cselédek...~S anyám, mikor kifelé indultam,
269 26| egyszer se kellett fölhúzni, s az õ kis szíve már lejárt.~
270 26| ezüst rojtokkal, lepleket, s bevonták velük a kis tisztaszobát.
271 26| kisgyerekeknek pici a játéka, s picike a koporsója is.~Valami
272 26| Odaálltam a halott elé, s ezt kérdeztem magamtól:~„
273 26| álltam, kinyújtottam kezem, s azzal a félénk-vágyó mozdulattal,
274 26| fátyolok mögött mécs égett, s az elmosódó fény a lángoló
275 26| fekete cérnakesztyûmet, s közben lepattogzottak róla
276 26| leánynak -, jaj de halvány. - S ezt gondoltam: - Mint egy
277 26| visszajöttek hozzánk, a gyászházba, s az ebédlõben ültek le. Egy
278 26| ibolyával. Az ura melléje bújt, s a kezük összeért. Akik itt
279 26| fekete-vörös bor csillogott, s amint ajkához emelte, szája
280 26| rügyek zöld sebei forrottak, s minden virágot, gyönyört,
281 27| Hirtelen felkelt az asszony, s lerohant a kertbe. A kertben
282 27| Harmincöt éves lehetett, s állandóan fáradt volt, mintha
283 27| kalászsárgára festette, s idegenszerû csillám ragyogott
284 27| továbbították a központba, s látni lehetett, mikor érnek
285 27| jelt adtak a beszélõnek, s folyt tovább a fülledt,
286 27| mellében érezte a kést, s édesen összeborzongott.~
287 27| rágyújtott egy szivarra, s szokása szerint nyomban
288 27| derékig áll a munkában, s este szívesen elül órák
289 27| átlibegett a virágágyakon, s felsurrant a falépcsõn a
290 27| egy romantikus temetést, s látta magát feketében, sápadtan,
291 27| megigazította a nyakkendõjét, s rohant fel az asztalhoz.
292 27| utcaközön találkozott a férjjel, s az a vasbotját emelte rá,
293 27| a mellkasát, a karjait, s meg volt elégedve magával.
294 27| emeleti ablak nyitva volt, s az asszony könyökölt ki
295 27| ágyruhákban, a tompa világításban s az asszony fáradt és rajongó
296 27| mielõtt bezuhanna az ajtó, s megjelenne vérben forgó
297 27| tetszelgett a hõs szerepében, s egész hazáig ment. A kaput
298 27| lámpafény. Ingujjra vetkõzött, s úgy ült a nádszéken. Bort
299 27| jellemvonása az emberszeretet s a jovialitás, egy görög
300 27| kompromisszumot kötött az élettel, s veszi az értékeit, amint
301 27| csak az érett kor sajátja, s emlékeztet némiképp a coelibatusban
302 27| lenézés van ebben a mosolyban, s egy kis szánalom is azok
303 27| beszélt a gimnazistáról, s nem is titkolta, hogy választékos
304 27| másikat. Az utcára néz, s így nem fognak zavarni a
305 27| de nem szólt senkinek, s a titkát és a boldogságát
306 27| Marienbadba. Májbaja volt, s néhány kiló hájat le akart
307 27| Fanyar szájjal állott elõtte, s érezte, hogy zuhant, süllyedt
308 27| Kétségbeesett gondolata támadt, s írt a férjének. Pár nap
309 27| átment a vaskereskedésbe, s megvásárolta a legendás
310 27| valósággal beköltözködött, s a cselédek a háziurat megilletõ
311 27| papucsát, a bajuszkötõjét, s használta a hajszeszét és
312 27| bõ hálókabátjában járt, s komikus és kedves volt,
313 27| késõ volt.~Kinyílt az ajtó, s jött a férj, két görnyedõ
314 27| azonban bement a szobájába, s az asszony bekísérte, hogy
315 27| jegyzeteit, a széthányt könyveit, s mindenre rájön. Egy pillanat
316 27| Ült a didergõ hajnalban, s nézte a tárgyakat, az asszonyt,
317 27| mozogtak az ajkai hangtalanul, s elpityerdült a szája. Nézte,
318 28| valamit az élet keserûségébõl, s a jó és rossz értékek egyensúlyba
319 28| könyököl a holdfényes ablakon, s látszólag találkára vár
320 28| cirádákon, egészen az ablakig, s kopog.~Az asszony hallgatózik
321 28| Villámgyorsan kinyitja az ablakot, s bekukkan a fiatalember.
322 28| csengetés. Az ablak becsapódik, s az udvarló künnreked az
323 28| házikabátját, leül az asztal mellé, s a felesége alattomosan csókolja.
324 28| félresimítja deres fürtjeit, s leülteti háttal az ablaknak,
325 28| megindító ebben az esetben), s lehorgadt fõvel áll a gyerekszoba
326 28| nyolcadik vékony, csipkés s áttetszõ fátyolait lobogtatja,
327 28| tizenegyedik arca kövér, s hasonlít egy jól ápolt bulldoghoz.
328 28| végigrohannak a szobákon, s rájönnek, hogy az anyjuk
329 28| összehajtható tükörtokot, s kilopják az anyjuk arcképét,
330 28| megpendül a triangulum is, s távolról hallani a tûzoltótrombitákat
331 28| még egy kísérletet tesz, s maga elé teszi a tálat,
332 28| kerül a sor. Jön a pincér, s az apa egy nagy bankjegyet
333 28| tesz eléje, de õ kevesli, s hívja a vendéglõst, aki
334 28| gallérján megpenderíti az apát, s kidobja az utcára. Szerencsétlenül
335 28| porolják az ócska bútorokat, s fulladoznak a porban. Az
336 28| kalapját, a felöltõjét, s elveszik a vastag pápaszemet
337 28| dalolnak, felfújódnak, s szemmel láthatólag meghíznak.~
338 28| Sóhajtozik, zokog, átkozódik, s mutatja sovány testét, amely
339 28| beteget, megáldoztatja, s vattával megkeni az öt érzékét,
340 28| egyedül gyámolítják az apát, s egy könnyet morzsol szét
341 28| Sziszegve jajdul fel a haldokló, s vér csurog a fejébõl. Most
342 28| nemigen fog felgyógyulni, s a film tragikus kimenetelû.
343 28| legidõsebb, az apa szívére hajol, s int, hogy meghalt. Erre
344 28| A tizedik, tizenegyedik s a tizenkettedik beléemeli.
345 28| ezüstkalapács kerül elõ, s tizenhárom aranyszeggel -
346 29| mellett állott az aszfalton, s vastag cukorspárgán egész
347 29| egyik gomblyukába kötötte, s a felsõ mellényzsebébõl
348 29| tanultál fizikát, vegytant, s tudod, hogy ezt nemigen
349 29| szakközlönyök tanult munkatársai s az egyetemi dobogók hátramozdítói
350 29| Orvosságaikat a moslékba öntöttem, s kifüstöltem utánuk a szobát.
351 29| egyszerre elkomorodott, s azóta alig lehet szavát
352 29| másik oldalára fordult, s aludt-aludt.~- És bízol
353 29| gyógyíthatatlan beteg van, s a környezet már belefásult
354 29| mozdulatlanságban és nirvánában hisz, s megveti a tépelõdõket, a
355 29| Erõs virzsíniát szívott, s minden pillanatban féltem,
356 29| Aztán megfogta a léggömböt, s a cérnával odakötötte a
357 29| egyik léggömb cérnáját, s óvatosan meggyújtotta. A
358 29| aztán belékapott a hártyába, s délibábos tûzkoszorúvá pukkant
359 29| kis, terített asztalkához, s élveztük a hûvöskés, nyári
360 29| levegõtõl, fölszedte sátorfáját, s azóta hiába keresem. Pedig
361 29| egy cérna meg egy gömb, s az égben van.~Nyomott hangulatban
362 29| aztán belefúródott az égbe, s pár perc múltán már semmit
363 29| lehetetlen képzelet birodalmába, s éreztük, hogy sohase bukik
364 29| végtelenségbõl. Most egy volt vele, s az Istennel beszélgetett.~-
365 30| nem lesz. Mert jön a láz, s akkor a padló fölött lengesz,
366 30| boldogságomról beszéltek, s reápillantottak a mirtuszkoszorúmra,
367 30| jöttek a szomszédos falukból, s irigykedtek az északiakra.
368 30| felköszöntõt fabrikált, s erõsen köszörülte a torkát.
369 30| ravatalszerûen borongott, s te sírtál, és nem tudtad,
370 30| csokrod is tearózsából volt, s emlékszem a fehér papírtölcsérre
371 30| Körüljártattad a szemed a vendégeken, s megakadt a szemed egy fiatalemberen.~(...
372 30| Gyakran kiment az éjszakába, s a csillagokat nézte, amelyek
373 30| asztalnál.)~- Ottan ült, s nézte a vendégeket, akik
374 30| napig tartott a menyegzõ, s õ három napig ottmaradt.~(...
375 30| Az ablakon könyököltünk, s néztük apáddal a csillagot.)~-
376 30| pedig, aki a te jövõd volt, s aki látja most magában a
377 30| füstölgött a kert pázsitja, s a verõfényben úgy égtek
378 30| mondottam szelíden, s megsimogattam a haját.)~-
379 31| barátom látta Párizsban, s azt mondta, hogy alacsony.
380 31| Magas sarkú cipõt visel, s a palást, a korona is nagyította.
381 31| és rendes volt ez a ház, s egyáltalán nem hasonlított
382 31| tenyerébe, elõkelõen és hanyagul s azzal a parancsoló hangsúllyal,
383 31| színpadiasan összetépett s átlyuggatott zászló, néhány
384 31| semmit - mondták a barátai, s ideges kézzel elõkotorták
385 31| támaszkodott egy székhez, s azt dadogta, hogy õ kimegy
386 31| elõszobán, kitárta az ajtót, s harsány hangon bejelentette
387 31| livrée-ben, csatos cipõben, s a másik oldalon ismét hat
388 31| szemében villám, a száján gõg, s reszketve nézett a diadal
389 31| valaha a templomban állt, s millió kéz és millió száj
390 31| Arthur a tengerre nézett, s egy szót se szólt. Õsziesen
391 31| áhítatosan közelebb lépett, s nem tudott mit tenni. Majdnem
392 31| De meggondolta a dolgot, s inkább visszacsúsztatta
393 32| a kavicsokon járkáltam, s néztem a fák között felcsillanó
394 32| kutya pedig a fejét rázta, s megformálta rólam végleges
395 32| könyveket és verseket ír, s csak üres óráiban gondol
396 32| rendben vannak-e a dolgok s úgy látja, hogy nincsenek
397 32| szagolja a levegõt, tüszköl, s aztán már rendben van minden.
398 32| Cigarettára gyújtottam, s az erdõ felé mentem. Egy
399 32| rosszul szólítottam meg, s elgondoltam, hogy roppant
400 32| elkergetnéd-e rólam õket, s télen, mikor a sötétben
401 32| a gazdám is azt mondta, s most csak kolonc és mócsing
402 32| szenvedtem, és a cukor is, s most már minden energiámmal
403 32| ordítozva köszöntötték, s felugrott egyik pufók és
404 32| sikerült, amit akartam, s dühöngtem, mint az, aki
405 32| lurkók, a Pistike már tudja s Szózat-ot is, mindjárt elszavalja:
406 32| gyerekek maszatos arcát, s megesküdtem, hogy mindenesetre
407 33| vaskalapácsot szerzek valahonnan, s feszült karral, teljes erõvel
408 33| kivágott derekat varrt neki s egy sárga pongyolát nyersselyembõl.
409 33| illett. Minden összhangzott, s a baba a halványsárga bársony-harisnyakötõtõl
410 33| cilinderesskatulyák, a régi újságok s egyéb apróságok között.
411 33| amely hideg és nedves volt, s jótékonyan hûsítette a lázamat.
412 33| Széttárt kezekkel feküdt, s nem tudtam megállapítani,
413 34| a pörölyhöz, az üllõhöz s a kovácsmesterség egyéb
414 34| szabad vasárnap délutánok, s végül ez, amit most szívdobogva
415 34| mellényét, melyet tegnap vett, s úgy találja, hogy jól áll
416 34| melyet az almáriumba zárt, s áhítatosan mutogat mindenkinek.
417 34| találta az ártatlan embert, s haragját, a színtelen hangját,
418 34| Hisz önök ismernek engem, s tudják, hogy nekem igazán
419 34| bízom, kinek van igaza, s én nem kételkedem, hogy
420 34| letörülte bajuszáról a habot, s a jólét és a biztonság röfögõ
421 34| sikertelenül.~Kovácsot elcsapták, s mire esni kezdett az õszi
422 34| tüdejét, a lépét, a veséjét, s arról ábrándozott, hogy
423 34| kabátos emberek vették körül, s rózsaszínû szublimáttal,
|