Fejezet

 1 10|        pontosan láthattam.~- Te - mondtam -, valami eszembe jutott.
 2 16|             Menjen haza, öregem - mondtam csendesen. - Majd holnap.~
 3 16|        sohase írta meg a tárcát - mondtam.~Elhangzott a szavam, a
 4 18|          egészen belebetegedtél - mondtam mosolyogva.~- Ah - sóhajtott
 5 21|       Anya”.~- Buta vagy, Rózsi - mondtam szelíden és mélabúsan. -
 6 23|        vigasztalni próbáltam. Ezt mondtam:~- No, te pompásan kivágtad
 7 23|   leejtettem a földre.~6~- Fiúk - mondtam másnap -, kegyetlen a tréfa.
 8 25|           valamit akarnak tõlem - mondtam magamban. Sokáig ülhettem
 9 25| ismeretlen nyelven.~- Nem értem - mondtam türelmetlenül, a végletekig
10 25|    Lehajtottam a fejem, és halkan mondtam:~- Emlékszem.~Vad kavarodás
11 26|   kisuhantam a kertbe.~- Margit - mondtam a leánynak -, jaj de halvány. -
12 26|     villogott, lángolt.~- Félek - mondtam.~És hozzáértem a hajához.
13 29|       lihegte.~- Mit érsz vele? - mondtam hitetlenül.~Bementünk a
14 30|                Hiszen ezt sohasem mondtam neked.)~- És az asztalnál,
15 32|  sorompónál értem utol.~- Kutya - mondtam neki, már nem egészen elfogulatlanul,
16 32|          szájammal.~- Gyere ide - mondtam természetesebben -, gyere,
17 32|     akarsz?~- Szeretlek, drágám - mondtam neki könnyedén. A kis kutya
18 33|        nem hal meg soha.~- Nézd - mondtam egyszer az öcsémnek -, minõ
19 33|     Meghalok.~- De én szeretlek - mondtam.~- Álmodol - mondta a baba.~-