Fejezet

 1 1 | Kétségbeesetten küzdött a rémképekkel. Feje sápadtan billent hátra.
 2 1 |             tûnt el újra, megfájdult a feje, s szeretett volna az ajtó
 3 1 |                alábbszállani. Szép kis feje elgyötörten, forrón, pirosan
 4 6 |            hájába, melybõl csak kopasz feje látszott ki, mint egy minden
 5 7 |                hogy jól van. A gyermek feje pedig lekonyult, és a két
 6 7 |                megint álmodni próbált. Feje azonban nehéz volt a visszaemlékezéstõl.
 7 8 |             sápadtan kandikál ki szõke feje, amely olyan, mintha félig
 8 9 |           ember, egyéniség, aki a maga feje szerint élt, és úgy is halt
 9 12|              fekete boszorkák, akiknek feje nyers sonkából és véres
10 16|          szelíden ragyogott föl kopasz feje. Most már láthattam arcát.
11 16|                 s most gyengéden fáj a feje, és mégis folyton a tárcára
12 16|          vanília illat, altató tömjén. Feje pedig fáradtan ült isteni
13 16|           álmát, amit sohasem írt meg.~Feje az íróasztalra bukott.~Könnyei
14 17|                 Alatta az ingó tenger, feje fölött a vakság sötétsége,
15 19|         esztendõben. Mózesnek zúgott a feje az örömtõl. Azt hitte, hogy
16 19|              nem tudott aludni. Fájt a feje; nyugtalankodott. Éjfélkor
17 27|      simogatták. Nyugodtan csuklott le feje a szelíd mellekre. Nézte
18 28|            olvasni. Mímeli, hogy fáj a feje. De a lányok nem csendesülnek.
19 28|               anyja tûpárnáját teszi a feje alá. Sziszegve jajdul fel