Fejezet

 1 7 |        bánatos hang ismételgette:~- Anyám, én tengerész leszek...~
 2 9 |             róla. Jól emlékszem, az anyám a ruhásszekrénybe, a fehérnemûk
 3 9 |             a Dunába. A másik (mint anyám meséli) még régen, egyetemi
 4 12|             szék. Ezen a széken ült anyám hosszú éjszakákon át. Vékony,
 5 12| kézitükörben nézegette vézna arcát. Anyám elõvette a kefét, a fésût,
 6 12|      barátságtalan fekete délutánon anyám zokogva jött át a másik
 7 12|                kérdeztem elsápadva.~Anyám sírva fakadt, s a zsebkendõjét
 8 12|          Nem tudtuk, hogy miért. Az anyám járkált fel s alá a másik
 9 13|         álló vázába, de lopva, hogy anyám ne vegye észre titkos udvarlásomat,
10 25| gyertyavilágnál reggelizett apám és anyám. A szoba sötét volt a ködtõl.~
11 25|            volt a ködtõl.~Beléptem.~Anyám csodálkozó szemekkel nézett
12 25|         értem, hogy a cselédek...~S anyám, mikor kifelé indultam,
13 26|            nem is hittem neki. Csak anyám sírt keservesen. Mi némán
14 30|                          MENYEGZÕ~- Anyám, anyuska...~(...Mit akarsz,
15 30|             fájdalmas illatukat.)~- Anyám, én érzem az olajfák illatát
16 30|            csillag égett a ruháján, anyám.~(...Úgy vigyázott magára.
17 33|             Mi nagyon szerettük õt. Anyám azonban nem szerette, mert
18 33|            Másnap reggel azonban az anyám ijedten állt a baba elõtt.~-
19 33|     vallanom, hogy nem voltam se az anyám, se a húgom nézetén. Nekem