Fejezet

 1 1 | rémületes feketeségben, tágan és szomorúan meredt reá. Olyan volt,
 2 3 |      könnybe lábadt és esdekelve szomorúan tágult ki.~- Mária... Mária... -
 3 4 |        karján.~AGGLEGÉNY. nagyon szomorúan. Nem gondolod, hogy nincs
 4 4 |       belésziszegi. Mióta?~FÉRJ. szomorúan. Tizenöt éve.~Fizetnek.
 5 6 |  szalagos gyerekpólyában sír, és szomorúan rám mered, mint egy nagy-nagy,
 6 7 |             kiabált Péterre, aki szomorúan ült az asztalnál.~- Eredj
 7 14|          maradunk, és elzüllünk.~Szomorúan bólintott. Tovább beszéltem.~-
 8 15|     mikor nála laktam, kedvesen, szomorúan és elmésen, csak mintha
 9 15|     csodálatos mestermûvei pedig szomorúan tiktakoltak körülötte. Egyik-másik
10 16|         köhécselt, míg lassan és szomorúan - a megalázkodás szégyenében -
11 16|           az íróasztal mellé, és szomorúan lelógatta fejét. Sohase
12 19|      gólyákhoz hasonlított, akik szomorúan bódorognak az emberek között,
13 19|        az asztalnál, fáradtan és szomorúan.~Egy diák nézte õket.~Úgy
14 20|         az éjet, és nyugodtan és szomorúan úgy érezte, hogy ez az utolsó.
15 23|        szájak bámulták, egyelõre szomorúan lefelé görbedve, hogy aztán
16 27|    megtapintotta hamis haját, és szomorúan mosolygott.~Dús hajzuhatagon
17 28|  találkozunk velük.~Elöl az apa, szomorúan ballagva, utána a tizenhárom
18 34|         a hivatalába. Kovács ezt szomorúan hallgatta.~Általában annál