Fejezet

 1 4 |         legjobban.~FÉRJ. meredt szemmel bámul. Érdekes. És azután?~
 2 5 |      annyit látunk, mint puszta szemmel, sietett bennünket megnyugtatni,
 3 8 |    pedig reménytelenül, sóvárgó szemmel várta, hogy végre észrevegyék.~
 4 10| cigányos, fekete hajára. Meredt szemmel bámultam.~Gyanútlanul mozgott.
 5 11|       dolgozni kezdett. Behunyt szemmel, a tapintó szemölcsei rezgésével
 6 16|       poros kötetek között.~Fél szemmel figyeltem. Levette téli
 7 16|         fölrettent, tágra nyílt szemmel nézett rám.~- Igen, maga
 8 17|       vagyok.~Feszülten, meredt szemmel néztem a különös emberre.~-
 9 17|  szenvedtem és örültem. Behunyt szemmel néztem a várost. Az embereket
10 18|     voltam. Dobogó szívvel, vak szemmel, ahogy tolvaj lép idegen
11 20|       És a szív.~Az öccse sötét szemmel nézte a vidámságot. Sejtette
12 22|         él, aki melegen ragyogó szemmel fogadná, és miért csak éppen
13 23|  fa-Buddha, ki közönyös, idegen szemmel nézett rám és a sápadt fiúra,
14 24|       volna. Krisztina lesütött szemmel ült a pamlagon, s a szõnyeg
15 26|     vele együtt.~Hajnalra vörös szemmel ébredtem, álmatlan, párnák
16 28|        dalolnak, felfújódnak, s szemmel láthatólag meghíznak.~HETEDIK
17 29|   Pompás - kiáltotta fölvillanó szemmel. - Ön, uram, nem is sejti,
18 34|     tollakkal, kíváncsian forgó szemmel, sápadtan a virrasztástól