Fejezet

 1 1 |           az ajtó rebbenését, hogy õk is szenvedjenek a fekete
 2 15|            és mást mondott, mintha õk is lázban beszéltek volna.
 3 16|          feldöntik, a vendégségben õk törik össze a legdrágább
 4 16|        össze a legdrágább poharat, õk kiabálnak, mikor suttogni
 5 16|            mikor suttogni akarnak, õk riasztják fel az alvókat,
 6 16| lábujjhegyen járnak, és legelõször õk ülnek le a frissen festett
 7 18|          fekete nõknek, mégis csak õk értenek a csókhoz, az elfinomult
 8 19|    mosolyogva utasították el õket, õk pedig rémülten néztek egymás
 9 19|        régi nyomokat, melyeket még õk hagytak ott, mikor egyszer
10 19|         vesznek. Hárman vannak, de õk inkább nem esznek, és mind
11 25|           õket. Alig néztem körül, õk is a kövezeten kocogtak.
12 25|         valószínûtlen az egész, de õk voltak, mind a tizenöten,
13 26|       eddig még soha. A jegyesek.~„Õk is - villant meg fejemben -,
14 26|            villant meg fejemben -, õk is félnek, szegények.” Futni
15 28|        köhög. Rimánkodik nekik, de õk nem tágítanak. Kinyitják
16 28|        amely majdnem nagyobb, mint õk maguk. Az orvosságok színe
17 32|            sincs. Azt hiszik, hogy õk intézik a világ sorsát,
18 32|         Igen - hörögtem bosszúsan.~Õk azonban nem utaznak. Csak