Fejezet

 1 8 |         elfog, midõn - ha szabad magam így kifejezni - ebbe a szentélybe
 2 9 |   forgópisztollyal. Elordítottam magam. Azután lihegve, ökrendezve
 3 9 |        kulcsát. Régóta vizsgálom magam, és arra várok, hogy lezárjam
 4 9 |          meghátrálok. Szégyellem magam, hogy nem dobhatok egy véres
 5 9 |        Cselekedni fogok. Átvetem magam a korláton, keresztülugrom
 6 9 |          reggel én is fõbe lövöm magam.~1908~ ~
 7 10|       nevetni.~Egy embert láttam magam elõtt, arcán a munka utálatos
 8 10|      maradnom. Ha most elárulnám magam, talán õ õrülne meg, kettérepedne
 9 10|       hogy most kell elkiáltanom magam. Viktor eltûnt, a szekrénybe
10 12| rémregényekben olvasunk. Sokszor magam is beléje borzadtam. Ezen
11 15|           s mindennek vége lett.~Magam elõtt láttam a toronyszobát,
12 16|        címére is. Mintha most is magam elõtt látnám. Le volt nyomtatva.
13 17|          fekete padra roskadtam. Magam sem tudom, hogyan. De akkor
14 18|         sem mozdult el helyérõl. Magam elõtt is szégyelltem a kíváncsiságot,
15 21|         szóltam. A sorsra bíztam magam.~Egy novemberi éjjel, mikor
16 25|      kocsiállomást. Belevetettem magam egy kocsiba, és gyorsan
17 25|   magamban. Sokáig ülhettem így, magam elõtt is titkolva nyugtalanságomat,
18 32|     figyelnek, látják, hogy unom magam, beszélgessünk együtt. Most