Fejezet

 1 1 |     magára vette tavaszikabátját.~Künn langyos, márciusi délután
 2 3 |         egy szerény papírcsomóval künn várakoznak az elõszobában,
 3 7 |         és félig lehunyta szemét. Künn az égen éppen ekkor bújt
 4 7 |         hátán hánykolódik. A szél künn sivalkodott.~Mikor fölnyitotta
 5 8 |     különös félelem csiklandozta. Künn a konyhában pedig a villamoscsengõk
 6 10|    hahotázzak, ordítsak, mint ott künn az õrjöngõ áprilisi szél.
 7 14|     sötéten égett az asztalon, és künn is éjszaka volt már.~Nagyapó
 8 15|           félénken beszélni kezd. Künn esik a hó. A pohos cserépkályhában
 9 15| sustorogva csorran a teába. Fehér künn az éjszaka, fehér a szobám,
10 15|  óramintákat, s a zsebébe gyûrte. Künn gyönyörû tavaszi reggel
11 16|         egyre lázasabban beszélt.~Künn már gyöngén virradt. Szemben
12 19|  úgyszólván egészen maguk voltak. Künn csöpörögni kezdett az esõ.
13 21|       félreverték a harangokat, s künn az utcán trombitálva, lobogó
14 25|      történt. A másik percben már künn voltam az utcán, hazátlanul,
15 26|       hangosan dobolt, trombitált künn az udvarban, a tulipánok
16 29|          hajnaltól késõ éjszakáig künn ugrál a mezõkön, és nincs
17 33|         hiszen csuromvíz vagy. Te künn voltál a hóban, az esõben,
18 34|         esni kezdett az õszi esõ, künn volt az utcán, állás nélkül.~