Fejezet

 1 34| VAKBÉLGYULLADÁS~Hõsöm neve ez: Kovács János. Sietve említem ezt
 2 34|  hiszem - összefügg a nevével.~Kovács szorgalmas hivatalnok. Fekete
 3 34|      Szegény, szegény.~Délután Kovács kórházi ágyon fekszik. Már
 4 34| csengettyû gombja és a hõmérõ. Kovács nézi a csengõt és a hõmérõt,
 5 34|   kérdezi újra, még halkabban.~Kovács jól hallja, de nem felel.
 6 34|      már bemehet a hivatalába. Kovács ezt szomorúan hallgatta.~
 7 34|     hasa rengett a nevetéstõl.~Kovács megvetõen néz végig rajtuk.
 8 34|     egyszer bömbölve jön haza.~Kovács büszkén és peckesen jár.
 9 34|        méreg; elnevette magát.~Kovács felkel, elsápad, csak az
10 34|   hörög -, egy beteg emberrel.~Kovács el van keseredve. Annyival
11 34|  egészségtõl.~- Mit? - felesel Kovács.~Azzal hátat fordít neki,
12 34|       megbillenti-e a kalapját Kovács úr, vagy sem. Nem is döntök
13 34|     hogy mit ebédeltek.~Közben Kovács betegeskedett is. Végigjárta
14 34|       mondták, hogy kutyabaja. Kovács csakugyan meghízott. A sok
15 34|    összeverõdött néhány ember. Kovács a gyermekeivel körülülte
16 34|      Most a doktorokat meséld.~Kovács arca ragyog. Órák hosszat
17 34|        a gyerekek lefekszenek.~Kovács ilyenkor elgondolkozik az
18 34|        lobog. Mindenki alszik.~Kovács az asztalra teszi az üveget,