Fejezet

 1 1 |      égett. Otthon sohasem látott ily ablakokat, ily bútorokat,
 2 1 |     sohasem látott ily ablakokat, ily bútorokat, ily merész, új
 3 1 |         ablakokat, ily bútorokat, ily merész, új képeket. Minden
 4 9 |       öngyilkos figyeli meg magát ily lelkiismeretesen. Ezért
 5 10|           világosságot. Hol marad ily sokáig? Talán már nem is
 6 10|          nem így iszik. Akkor nem ily hanyag és formátlan. Most
 7 12|  juttatták, hogy a halott haja is ily engedelmes, ily fénylõ,
 8 12|           haja is ily engedelmes, ily fénylõ, ily élettelen, és
 9 12|           engedelmes, ily fénylõ, ily élettelen, és zokogva futott
10 14|           és arra gondoltam, hogy ily szeles, furcsa és színes
11 14|          homlokán. Sohasem láttam ily nagynak az õ õsz, daliás,
12 19|         Akkor is úgy volt ez. Épp ily tájékozatlanok voltak. Az
13 19|   kérdezte volna, miért ölték meg ily fiatalon, élete virágjában.
14 19| legközelebb.~Diákkorában se látta ily gyámoltalannak és kicsinynek,
15 25|          eddig meg sem mukkant -, ily könnyen nem menekülsz. Engemet
16 30|   oltárterítõként állt ott. Három ily napig tartott a menyegzõ,
17 32|     egykoronás szalmakalap. Kevés ily undok embert láttam. Az
18 34|          szolga, aki sohase látta ily mérgesen, komikusnak találta