Fejezet

 1 1 |     kialudt benzinlámpák fölött. Ide jönnek tehát a szenvedõk.
 2 1 |       hogy idegen emberek lépnek ide szentségtelen cipõkkel,
 3 1 |           csak ennyit mondott:~- Ide, uraim, tilos a bemenet.~
 4 5 |          Mind el fognak jönni... Ide mihozzánk...~És csakugyan,
 5 5 |   temetõn túl egy nagy tér volt. Ide vittük a sok állványt, a
 6 6 |         õt néztük. Azzal jöttünk ide, hogy valami tréfát csinálunk
 7 10|          menj már.~- Hová?~- Hát ide... a szekrénybe... De siess...
 8 10|       tekintet lövell szemembe - ide a kukucskálólyukra -, miben
 9 12| villantotta.~- Hol van? Hozzátok ide.~Eléje tettem, és õ megtapogatta.~-
10 13|       arra gondolok, hogy mindig ide néz. Olyan különös. Mintha
11 13|       Szerelem.~- A Szerelem jön ide halk lábakon, tüzes, fekete
12 14|            Nagyapó, honnan jössz ide?~Nem felelt semmit. Csak
13 16|    beszél. Valami emlék kergette ide, amelynek most nem tudok
14 17|      nyelve:~- Egy este érkeztem ide. Húsvét szombatján. Azóta
15 18|         vele.~- Egy nagysága jön ide.~- De kivel?~- Egy úrral.~-
16 19|     színekért, és eljöttem én is ide a barna fürtjeimért, a karcsú
17 27|      hajadat, a te nagy hajadat, ide az aszfaltra.~Az asszony
18 32|    illesztett szájammal.~- Gyere ide - mondtam természetesebben -,