Fejezet

 1 1 |    lépcsõkön, kiért az utcára. Haját elkapta egy csintalan szellõ.
 2 5 |       nem is említve azt, hogy haját középen választotta el,
 3 12|        fésût, s rendbe hozta a haját. Ilyenkor sírt. Ezek az
 4 14|      Félresimítottam galambõsz haját, és újra megkerestem azt
 5 15|        és elmésen, csak mintha haját porozta volna be még jobban
 6 15|   hozzá.~A leány megigazította haját, kacagva odafordult az agg
 7 16|  feketének. Még a szõke lányok haját is. Így mentek egymás mellett,
 8 19|     szélére, és megsimogatta a haját.~- Dániel... - kezdte el
 9 20|       Lesimította homlokáról a haját, és mohón bámulta gömbölyû
10 20|     vonásait, az õ vonásait, a haját, a saját haját, a száját,
11 20|     vonásait, a haját, a saját haját, a száját, az õ száját,
12 20| borítják az ágyát, az ingét, a haját, s reggel összeégve, feketén
13 26|  majdnem a földre.~És téptem a haját és a száját a szájammal.~
14 27|      sötétlettek a pupillái, a haját, amit már elfakított a sok
15 27|    ábrándozásra. Kisimította a haját, megigazította a nyakkendõjét,
16 27|    asszony megtapintotta hamis haját, és szomorúan mosolygott.~
17 30|    szelíden, s megsimogattam a haját.)~- Azután megcsókoltátok
18 33|        Emlékezem, hogy a barna haját is sokszor szõkének láttam